quite

11

Nova unottan sétált a folyosón egyedül, fülében Arctic Monkeys, bőrkabátja zsebéből cigisdobozát vette elő épp. Számlálta, hány szála van még. Mindenki megtartotta tőle a tisztes, tíz lépés távolságot minden irányban, már hozzászokott.
Az előző szám véget ért és a Knee Socks kezdett el szólni.
Nova azt sem tudta hol van, annyira hirtelen lökték fel és esett el. Feje nagyot koppant a padlón, mindenki ledermedt, de senki sem ment oda segíteni. Valami testére nehezedett, a feje fájt, a padló hideg volt. De legalább a zene még mindig szólt a fülében, semmi kedve sem volt felkelni.
Ahogy egyre könnyebbnek érezte a testét megpróbált felülni. Szeme lüktetett és csak lassan tisztult ki előtte a világ.
Térdzoknik.
Egy térdzoknis lány ült előtte a földön, kezeit szája előtt tartva, szégyentől elpirulva pislogott fel rá frufruja alól.
Nova lassal fogta fel, hogy cigije telljesen szétszórva hever a padlón.
-Baszki...- mormogta, inkább saját magán bosszankodva. A lány egy szó nélkül elkezte összeszedni vele a szálakat, még mindig piros arccal. Őt nézte, de nem tudta eldönteni, hogy vajon ettől, vagy a szégyentől pirult-e el.
Érdekesen nézett ki.
Fehér térdzoknik, creepers, bő farmerkabát, rakottszoknyába betűrt bő, Pink Floydos póló, napsárga Kanken.
Mintha rossz korban lett volna, de határozottan tetszett neki.
Mikor már épp nyújtotta volna oda neki a lány az öngyújtóját, egy fura, rasztás csaj rángatta fel őt a földről. Nova még mindíg ült, belátott szoknyája alá, zavarában felállt és leporolta nadrágját.
- Hallod, nem érek rá, ne most flörtölj! - mondta rosszallóan a raszta, de kuncogott.
A fiú szemölldökráncolva nézett utánuk, már rég nem mellette álltak. A Kankeneslány az öngyújtóját lengette felé, mintha integetne.
-Tartsd meg, van másik. - mondta, majd zsebre vágva cigarettásdobozát megfordult, és elment az ellenkező irányba.
I just wanna be yours... - kezdett szólni a fülében.