quite

32

- Te mi a faszt csinálsz?
- Pézsét keresek.
- De mért az én táskámban? - Nova dühösen nézett hátra a punkra, aki csak úgy bárminemű kérdezés nélkül a fiú hátizsákjában kezdett matatni.
- Mert nekem nincs? - kérdezett vissza a punk, mintha magától értetődő lett volna. Nova csak szemforgatva sóhajtott egyet. Spiller már napok óta rajta lógott valami megmagyarázhatatlan indokból. Már kezdte megszokni.
Mikor a felemáshajú megtalálta amit keresett a fiú mellé ballagott és továbbindultak.
- Te is megfáztál? - kérdezte, bár maga sem tudta minek. Mostanában egyre többet beszélgetett a fura sráccal.
- Nem, csak az orrom vérzik. Nézd! - ahogy elvette a kis zsebkendőt orra elől egy nagy, kövér vércsepp buggyan ki egyenesen a punk (elméletileg) fehér, szakadt pólójára - Bassza meg!
- Gusztustalan vagy... - mormogta a fiú orra alatt, majd a melletük elfutó, valszeg kilencedikes kissrácot nézte. Már megint valaki keverni fogja a szart.
Spiller még pár percig vinnyogott mellette, hogy mennyire nem akar elállni, míg végül elváltak útjaik. Csak intettek egymásnak, s szó nélkül elmentek az ellenkező irányba.
Nova fülében a Naive szólt, halkan dúdolta a szöveget egészen hazáig.
Egész nap annyira izgatott volt, hogy eszébe sem jutott dohányozni, most is csak amint becsukta maga mögött a bejárati ajtót ledobott mindent a földre és tárcsázta a lány számát.
Iszonyatosan dobogott a szíve, bár maga sem tudta miért.
- Hallo..?