quite

42

Space kifejezetten jókedvűen ment iskolába. Izgatott volt a fiú miatt, viszont félt is - elvégre nem tudott beszélni. Mit fognak csinálni, ülnek egymás mellett csendben? Nem tudván, hogy az aznap kimenetele milyen is lesz, egyszerűen öltözött fel, és nem is foglalkozott azzal, hogy sminkeljen, vagy akármi.
Már nem mintha tudna.
A másik oka annak, hogy Space szeretett korán kelni, az az ég volt. Aznap reggel különlegesen gyönyörűen festette meg a nap narancsos-rózsaszínre keleten - olyanra, melyet a lány hiába próbált, sosem tudott kikevetni -, ezzel kontrasztban pedig nyugaton még mindíg látszottak a csillagok az indígókék horizonton.
Olyasfajta látvány volt, amitől még belőled is kiszaladt volna egy jóleső sóhaj. Biztos vagyok benne.
Aznapra is záporozó esőt, sőt, vihart igértek az időjósok, ám a rendkívül tiszta ég és kellemes hőmérséklet miatt a lány nem vett kabátot, és esernyőt sem vitt magával. Az építkezést már befejezték így ha netán mégis eleredt volna, haza tudott szaladni.
Gondolta ezt ő.