2. rész

745 73 0
                                    

A kanapén Jack vállának döntöttem a fejem. Ő unottan kapcsolgatta a tévét, átsuhanva a csatornák felett.

- Ú, az jó volt! Miért nem hagytad?- vidáman mutattam a tévére, ahol valami jót véltem felfedezni.

- Kizárt, hogy a "Mondj igent a ruhára" marhaságot nézzük- rázta a fejét, nekem viszont felcsillant a szemem, és feltérdeltem.

- Tudod, mennyire imádom. Na, adjad csak.

Átnyúltam előtte, Jack viszont kinyújtotta a kezét, így esélyem sem volt elérni. Küzdöttem egy ideig ellene, végül szinte feladtam, amikor hirtelen megcsörrent Jack mobilja.

- Szerencséd- pillantott rám, majd felállt, hogy a telefonjáért menjen, és közben az ölembe ejtette a távirányítót.

Boldogan helyezkedtem el, majd visszakapcsoltam szeretett műsoromra.

- Ki vagy?- vette fel unottan. Közben a hosztesz éppen ruhákat hordott a szőke csajnak, aki mindegyikre húzta a száját.- Na, szia. Mi újság, Mike? Aha. Persze, ráérek. Hogy Hope?- rám nézett, én pedig kíváncsian pislogtam felé, lenémítva a tévét.- Szerintem ő is.

- Mi?- felálltam és Jack-hez sétáltam.

- Hope, na már- Jack félrelökte a fejem, mire a vonal másik végén Mike felröhögött.- Mi? Ja, aha.

- Miről van szó?- vinnyogtam.

- Hope, hallgass már- nevette el magát Jack, és megint Mike-nak szentelte minden figyelmét.- Ma? Szerintem aha. Mennyien leszünk? És ez nálatok lesz? Oké, vágom. Rendben. Kösz, hogy szóltál, tesó. Jaja. Na, akkor majd megyünk. Oké, jól van. Na csá.

Miután letette, rám vigyorgott, én pedig felvontam a szemöldököm.

- Mi volt?

- Ma bulizunk- kacsintott rám, én pedig elvigyorodtam.

- Mikor? Hányan lesznek? Hol lesz? Mondd már- kérleltem. Jack visszatolt a nappaliba és lenyomott a kanapéra.

- Nyugodj meg. Szóval.

- Nyugodt vagyok- szakítottam félbe, mire rám meredt, én pedig felnevettem.- Jó, na, mondd.

- Mike-nál lesz a buli, nyolckor kezdődik és egészen "kidőlésig" tart- nyuszifüleket rajzolt a levegőbe.- Mike azt mondta, durván 20-an vagy 30-an leszünk.

- Hű- vidultam ezerrel.- Már olyan régen voltam bulizni...

- Soha nem voltál- vonta össze a szemöldökét Jack, mire megforgattam a szememet.

- Dehogynem.

- Már ne is haragudj, te partiállat, de az nem számít bulinak, hogy 10 évesen elmentél a pub előtt.

- Te is tudod, hogy nem csak akkor mentem el a pub előtt!- kértem ki magamnak. Jack bólogatva elvigyorodott, én pedig ellöktem a fejét, mire elterült a kanapén.- Nem is arra gondoltam.

- Hanem?- felpislogott rám.

- Tudod, amikor az egyik barátnőm tartott egy bulit a házában, akkor én maradtam legtovább- büszkén kihúztam magam. Jack megragadta a kezem, hatalmas lendülettel magára rántott és elkezdte az oldalamat csikizni. Vinnyogva húzódtam el előle, és a hirtelen ficánkolástól véletlen belekönyököltem az oldalába.

- Az anyád kiskésit- reccsent fel és legördült velem az ágyról. Kinyomva belőlem a szuszt, rám ült, és addig csikizett, amíg bírtam nevetni. Utána már azt visongtam, hogy kell pisilnem, hagyjon már, mire röhögve leszállt rólam, és besétált a konyhába. Feltápászkodtam, és bementem Jack után.

Kegyetlen KedvességWhere stories live. Discover now