Kegyetlen Kedvesség

5. rész

Fájt a fejem, mikor felültem Jack ágyában. Sokszor aludtam már itt kisebb koromban, de most nem tudtam mire vélni.

Jack mellettem hortyogott, nekem pedig majdnem szétesett a fejem. Két kezemet a halántékomra szorítottam, aztán beletúrtam a hajamba. Felálltam, hogy elmenjek gyógyszerért, de olyan szédülés tört rám, hogy meg kellett kapaszkodnom az ágy szélében.

Annyira még emlékeztem, hogy odaértünk, Nick-el beszélgettem, valaki nekem vágódott, oldalra dőltem, rám ömlött a piám, találkoztam Dylan-el és... ennyi. Tényleg, mi van Dylan-el?

Biztos hamarabb eljöttünk, vagy fogalmam sincs. 

- Jóreggelt- dörmögte Jack, én pedig visszasuttogtam ugyanezt. Alig értem el az ajtóig, mikor láttam, hogy felkönyököl, és kócos hajjal figyel.- Hova mész?

- Szétmegy a fejem- magyaráztam, és kimentem a szobából. A csend és rend most gyomorforgatónak hatott, bár lehet, hogy csak a szédülés miatt éreztem így.

A konyhában ösztönösen felnyúltam a polcra, öntöttem magamnak egy pohár vizet, és bevettem egy Advilt. Hálás voltam Jack-nek, amiért ide hozott, és bár nem emlékeztem az estéből semmire, annyi megmaradt bennem, hogy mikor elkezdtem inni, ő nem volt velem, és fogggggalmam sincs, hogyan találhatott mégis rám. 

A tűzhelyen lévő órára pillantva majdnem összeestem. Délután kettő. Az igen. Hát, ilyen ez a másnap. 

- Kérsz enni?- Jack battyogott le a lépcsőn, és besétált mellém a pulttal elválasztott konyhába. 

- Dehogy- hörögtem, és a pultot megkerülve, felültem az egyik bárszékre, és a hideg kőlapra fektettem az arcom.- Hányingerem van már csak a kaja gondolatától is. 

- Szóval ilyen ez az első buli- álmos fejjel elnevette magát, és már nyomkodta is a kávéfőzőt, hogy a kedvenc feketéje ébressze fel.- Azért kávét kapsz.

- Köszi.

Ahogy elnéztem, amint félmeztelenül levesz a polcról bögréket, ezer meg egy kérdést szerettem volna feltenni. Ezek közül pedig egy elő is bukott belőlem.

- Hánytam?

Hát, na, ez tényleg érdekelt.

- Néhányszor- vont vállat Jack, én pedig a kezembe temettem az arcom. Te jó isten.- De nem voltál olyan vészes. Csak hajnalban- a pultnak támaszkodott, és röhögve elkezdte a visszaemlékezést, miközben én majdnem elsüllyedtem.- Arra keltem, hogy a karomat csapkodod, és így rángatózol, vagy mittudomén. Szerencsére ott volt mellettem a lavór, mert ha lerókázod az ágyat, még egy külön mese lett volna, míg lecipellek a nappaliba.

- Ne mondd tovább- sóhajtottam, aztán összenézve mindketten elnevettük magunkat.- Asszem, nem fogok többet inni.

- Dehogynem. Tudod, nem voltál vészes addig, amíg nem jött a képbe Dylan- mutatott rá, és megfordulva elvette a két bögrét a kávéfőző alól. 

- Mi bajod vele?- elvettem a bögrét, és megfújtam a tetejét, miközben Jack kivette a hűtőből a tejet, és leszedte a cukrot.

- Azon kívül, hogy egy pöcs, nagyon semmi- vont vállat, majd négy kanál cukrot tett a bögrémbe tudván, hogy úgy szeretem. Tejet is kaptam hozzá.- De hát, ez ilyen. 

- Pedig rendes srác- kavargattam a kávét, Jack pedig elfintorodott.

- Rohadtul.

Egyszerre kortyoltunk bele az energiabombába, nekem pedig annyira jól esett, hogy kis híján leborultam a bárszékről. Szívesen faggattam volna tovább, hogy mik történtek az este folyamán, de az a helyzet, hogy később akartam szembesülni a részeg önmagammal.

Úgyhogy csak két perc múlva kérdeztem rá.

- Csináltam valami hülyeséget?

Jack elnevette magát, és a mosogatóba tette a bögréket.

- Azon kívül, hogy befeküdtél a bárpult alá, nagyon semmit.

- Hű. Jól van- rosszabbra számítottam.

- És azt hajtogattad Nick-nek, mennyire bejön neked- mondta, mikor elvette a szájától a bögrét. Egy másodperc alatt lett a fejem paradicsom vörös, és zavaromban kissé erőteljesebben csaptam a bögrémet a pultra, mint azt terveztem.

- Komolyan?- na, valami ilyesmire számítottam így eredetileg.

- Aha- Jack bólintott, és dobott egy szalvétát, amivel felitattam a csészéből kilöttyent kávét.-  De szerinte aranyos lány vagy.

- Hű- szakadt ki belőlem másodszorra is. Beharaptam a számat, mielőtt megszólaltam volna, és két kézzel a hajamba túrtam.- Ez atom gáz.

- Nem annyira- nevette el magát Jack, és a mosogatóba rakta a bögréjét.- Együtt hoztunk haza.

- Oké, ennyit elég tudnom- tettem fel a kezeimet, mire Jack vigyorogva rám kacsintott.

- De ha ez vigasztal, szerintem te is bejössz neki.

- Nem tudom, mennyire kéne vigasztalnia jelen állapotomban- mutattam rá, majd kidobtam a kukába a kávés szalvétát, miközben Jack folyamatosan nevetett, tulajdonképpen a nyomoromon.- Basszus, ez amúgy nagyon cink. Semmire nem emlékszem az előző estéből. Hogy rúghattam be ennyire?

- Én nem tudom, de tudod mikor foglak legközelebb egyedül hagyni- Jack az én bögrémet is a mosogatóba rakta. Mellé sétáltam, és lebiggyesztett szájjal megálltam, közvetlenül csupasz válla mellett. Jack a mosogatónak támaszkodott, és oldalra kinézve rám nézett, majd elmosolyodott.- Ne haragudj, Hope. Figyelhettem volna jobban.

- Hagyd már- hevesen megráztam a fejem, és nagyot sóhajtva nekidőltem a hűtőnek.- Teljesen rendben van.

- Nem, nincs.- elfordította rólam a tekintetét, én pedig összevont szemöldökkel hallgattam.- Megígértem, hogy vigyázok rád.

- Vigyáztál is.

- Nem annyira, mint kellett volna- magyarázta tovább, mire ellöktem magam a hűtőtől, és szorosan megöleltem. Jack erősen tartott, megpuszilta az arcom, majd körbefordulva, velem együtt indult meg a lépcső felé. Nevetnem kellett, mikor majdnem elestem a lábában, ezért ő megemelt, én pedig a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, Jack pedig elindult velem fel a lépcsőn.