Forget

18.Rész How about us?

Tristan Kibaszottulhelyes Zara.Mit tudok róla?Britt,helyes akcentussal.Egyetemista.Szürke szem,Barnásszőke haj,legalább 190 cm magas.Poénos,inteligens,olvasott srác aki szeret bulizni.Szűz.És állítólag belém szerelmes.
Hát nem őrület?!
Lefagyva hallgattam amit mondott.Nem hiszem el,hogy 4 éven keresztül rám várt.Az élet nem egy kibaszott tündérmese.Vagy mégis?!Nem érdemlem meg ezt.Egy ilyen selejtes lány nem érdemel egy olyan srácot aki 4 éve róla állmodik!Túl jó hozzám.Túl romlott vagyok ehhez.Csak azért hiszi,hogy szeret,mert nem ismer.Ugyan ki szeretne engem?Neki ott volt rá a lehetőség.Kurvára kihasználta.Eldobott mint egy rongyot.Mi van ha Tristan is ezt akarja?Ugyan kérlek,ne légy nevetséges Isabella.Ez a srác maga a megtestesült menyország,előbb szúrná ki a saját szemét,minthogy téged elhagyon.Kibaszott 4 évig epekedett utánnad az isten szerelmére!
-Tristan?
-Hm?
-Miért nem szólítottál meg soha?-senki arcán nem láttam még olyan keserű mosolyt.Ijesztő volt.
-Ugyan mire mentem volna vele?Egyértelmű kosár.Nézz magadra,aztán nézz rám.Nézz a tökéletes punk exedre,aztán nézz rám.Nézz Natera,aztán nézz rám.Ugyan már Bells,ezt te sem gondolhatod komolyan.A te tökéletes világodban nincs helye egy ilyen lúzernek.-
-Neked mindig lesz!-mondom halkan és mélyen a szemébe nézek.-Tristan Zara te nem vagy lúzer!Egy srác vagy aki szinte már tökéletes.Senki sem érdemel meg főleg nem én!Azt mondod nézzek rád?Most te nézz rám.Össze tehetem a két kezem,hogy egy ilyen srác szeret.De tudom,hogy nem szeretnél ha ismernéd az igazi énem.
-Isabella Styles!Ne mondj ilyeneket.Hidd el jobban ismerlek mint ahogy azt te gondolod.
-Csakugyan?
-Bizony ám.Nem szeretek 4 évig egy olyan lányt akiről csak annyit tudok,hogy szőke és szép a mosolya.
-Vörös a hajam!
-Akkor meg pláne.
-Mekkora idióta vagy te!-mondtam röhögve és vállon bokszoltam.
-De te így szeretsz!-szemei megteltek melegséggel.Nem volt kedvem hülyéskedni vele,úgy éreztem komolynak kell maradnom.
-De én így szeretlek.-hangon tele volt érzelemmel.Eddig még csak egy fiúnak mondtam ezt,aki ezek után megcsalt.Kicsit ideges voltam.
-Elmondanád az elmúlt négy évedet a saját szemszögedből?Tudod,a kávéházas kukkolás nem mindig kifizetődő!-nevetve átkarolta a vállam,majd fejem búbjára nyomott egy csókot.
-Van egy fölösleges napod?-kérdeztem sóhajtva,miközben átöleltem a derekát.
-Rád mindig van!-mosolya lélegzetelállító volt.
-Hmm...Rendben!Mesélek ha te is!
-Megdumáltuk!-két tenyere közé fogta az arcom majd hosszan,szenvedéllyesen megcsókolt.
-Mit akarsz tudni?
-Mindent.