Forget

22.Fejezet Plans

-Hiányoztál hülye picsa!-öleltem magamhoz boldogan Alaskát.Ezalatt a pár nap alatt mióta itt vagyunk el is felejtettem mennyire imádom.De most annyira más volt mit legutóbb.Arca piros,szemei csillogtak valahányszor szerelmetes pillantásokat vetett Nashra.Nash egyfolytában barátnője kezét szorongatta és úgy nézett Laskára mintha ő lenne a lottón a főnyeremény.Nem viccelek,totál egymásba habarodtak.Vajon egy kívülről szemlélő ilyennek lát minket is?Boldognak és szerelmesnek?Tristan felé fordultam.Szemeiből melegség áradt mikor magához húzott és belepuszilt a hajamba.
-Szeretlek!-motyogta a fülembe.Lehúnytam a szemem,miközben olyan érzésem volt,hogy mingyárt elsírom magam a boldogságtól.Igen,mi is pontosan úgy nézünk ki.Mint akik nem tudnak egymás nélkül élni.Miközben egyik felem majd kicsattant ettől a bizsergető érzéstől a másik majd megszakadt mikor Natera néztem.Mert számomra már világos volt,hogy nem érzek iránta többet barátságnál,mégis fájt ahogy rám és Trsitanre nézett.Szemében féltékenység,tehetetlenség és düh csillogott.Elég nyomorultul éreztem magam,bár a többiek ezt nem nagyon díjazták.
-Jaj B ne nézz már úgy mit aki megtudta,hogy a télapó nem létezik!-nézett rám fejcsóválva Cal mire kinyújtottam rá a nyelvem.
-Unatkozooook.Csináljunk már valamiiit!-vinnyogya Alaska miközben egyhelyben toporgott.
Tristan ciccegve forgatta szürke szemeit.Biztos eszébe jutott a pár percel ezelőtti "értelmes" párbeszédunk.
-Mit adtál a csajodnak ember?-röhögött Luke.
-Megivott vagy három Red Bull-t,nem bírok vele!-nyögött fel panaszosan Nash.Mindenki elkezdett vihogni Al pedig egy jó nagyot sózott Nash tarkójára.Ekkor már teljesen készek voltunk,mindenki szakadt a nevetéstől.
-Gyerünk moziba!
-Hülye vagy Laska olyan mint egy duracelnyuszi kizárt,hogy végig ül egy filmet!
-Vidámpark?
-Neeem!-nyávogták az 5SoS becses tagjai szóval ez az ötlet is bukta volt.
-Fürdeni?
-Tél van basszus!
-Én tudom!-montuk tökéletesn egyszerre Ashtonnal és vigyorogni kezdtunk.
-Emlékszel?-mosolyodott el Ash sokatmondóan.Hogyne emlékeztem volna.A legszebb emlékeim közé tartozott az a nap.
-Paintball?-mondtam nevetve.
-Paintball.-bólintott engem fürkészve.Luke elvigyorodott,Calum tágra nyíllt szemekkel bámult Mike pedig kkuncogni kezdett.Hát igen.Kb akkor történt mikor a szívem apró darabokra tört.Akkor mikor élni is allig éltem,akkor jött ez a négy idióta (akik közül akkor még csak Lukeot ismertem) és ellentmondást nem tűrően fogtak és elrángattak paintballozni.Azon a napon egy életre szóló barátság alakunt ki közöttünk amit nem tudok nekik elégszer meghálálni.Mert bármennyire is köcsögök tudnak néha lenni mindig ott vannak nekem ha szükségem van rájuk.
-Öhmm...úgy érzem lemaradtam valamiről!-fintorgott Tristan.
-Volt életem előtted is!-mondtam flegmán mire rácsapott a seggemre.Hasamban már ettől a kis érintéstől megjelent a már jól ismert feszülő érzés és nyögtem egy apról.
-Oké srácok 1 óra múlva lent találkozunk!-mondta túlkiabálba az álltalános hangzavart (csak a szokásos) amit a társaságunk okozott és mindenki elindult az ajtó felé.
-Ha tudnád mennyi mindenre elég egy óra...-motyogta csábos hangon Tristan majd beleharapott a fülcimpámba.