-Akkor mi megyünk...
-Vigyázzatok magatokra !
-Persze
Udvariasan ráadtam a kabátját,majd kiléptünk a szállingozó hópelyhek világába.
Bella hirtelen seggre esett.
Kitört belőlünk a nevetés.
Leültem mellé.
-Nem így szokás járni.
Csóváltam meg a fejem,majd felsegítettem,s karjába karolva sétáltunk a naplementébe.
~~~~~~~~~~~~~
Hirtelen megtorpantam.
Egy fa az utamat állta.
-Mi a....
Felnéztem és az erdő előtt találtam magunkat.
-Bocs,nem ide akartam jönni.Forduljunk vissza.
Indultam meg.
-Ne inkább menjünk be!
-Biztos?
Bólintott.
-És mikor kell hazaérned?
-Nincs időpont.
Vigyorgott.
-Hát...akkor menjünk.
Egy kis ősvényen mentünk végig.
-Hallod ezt?
-Igen ha..
Nyökögtem majd elkezdett futni,engem rángatva.
