A reggeli napsugarak fényei kellemesen sütöttek arcomra.
Kinyitottam szemeim,majd kikeltem az ágyamból.
Ma egy hete vagyok 16 éves.
Furcsa érzés...Mindig is úgy éreztem,hogy a korom nem illik hozzám...Bár nagyobbnak sem gondolom magam,és kissebbnek sem.
Ma Nicky bulit tart.Tény,hogy nem bírom a csajt,de általában felejthetetlen bulikat csinál.
A gondolatmenetemet a padlón koppanó műzlis tálam hangos csörömpölése szakította meg.
A héten ez a harmadik dolog amit összetörök.
Mindegy...
Legyintettem.
Előveszek egy új tálat,de műzli helyett inkább egy kis áfonyát választok.
Valahol csöng a mobilom.
Utálom ezt a hangot,de mindig elfelejtem átálítani.
-Szia.
-Jóreggelt.
Ásítottam Denynek.
-Felébresztettelek?
-Nem,fenn vagyok.
-Jössz ma a buliba?
-Meggondolom...
-Naa!
-De utálom Nickyt.
-Én is de felejtsd el!
-Oké,majd benézek.
-Szüleid?
Na igen....A szüleim azóta sem kedvelik Denyt.Nem engedik hogy találkozzunk.Szóval mindig belóg a szobámba.Egyszer le is esett..én szedegettem ki a hátából a töviseket.
-Hagytak egy üzenetet a hűtőn.
Mondtam megszokottan.Mindig csak üzeneteket hagynak,és reggel sehol sincsenek.Most például Californiába repültek.
-Megint?Hova mentek?
-Californiába.
-Dehát ebben a hónapban már utaztak kétszer.
-Hát ez a munkájuk.Addig legalább átjöhetsz.
Deny szüleinek egyébként nincs ellenére,hogy járunk.Sokkal inkább örülnek neki.
Ha Edgar és anyu elutazik,vagy náluk vagyok pár napig,vagy Deny ittalszik.Már a szekrényemben is van eg polc Deny ruháinak.
És kerek hét perc múlva kopogtattak az ajtón.
-Szia!
Ugrottam Deny nyakába.
-Szia.Te még pizsiben vagy?
-Mi ebben a furcsa?7:34 van.
Röhögtem.
-Igaz.
-Kérsz valamit?Van bundáskenyér.
-Kérek kösz.
Mondta mire elővettem a tojást.Már szinte minden kaját tudok csinálni.Néha még anyuéknak is én főzök.Mikor 14 éves voltam,akkor találták ezt a munkahelyet.Azóta folyton utazgatnak,egyre többet.Szóval azóta én látom el magam.
-Azt mondtad van bundi.
-Igen,mert tudom,hogy szereted.Én meg téged szeretlek,ezért csinálok neked bundit.Érted már?
Mosolyogtam.
-Értem már.
Mondta,majd hátulról átölelt.
-Tessék.
Adtam a kezébe a tányért.
-Kösz.Figyelj.
Nézett rám komolyan.
-Igen?
Mosolyogtam rá.
-Azt terjesztik,hogy emberrablók vannak a Wood-i erdőkben.Nem tudom ebből mi igaz,de szeretném,ha mostanában nem mennél oda.Vigyázz magadra,jó?
-Persze.
Szorítottam meg a kezét.
-Tudom hogy nagyfiú vagy meg minden,de azért te is vigyázz magadra.Meg az ikrekre is.
-Jó.
-Kéne fürödnöm.Tegnap egyből elaludtam.
-Mire várunk?
Indult meg a fürdő felé.
Szeretek együtt fürdeni vele,mert nagyon vicces dolgokat művel.Mondjuk az nem a legjobb,mikor lenyom a víz alá...olyan mint egy nagy gyerek.
Beléptem a fürdőbe.
Az a látvány ami fogadott.....
Deny benn ült a csupa habbal teli kádban,és az arcán egy hatalmas hab szakáll díszelgett.
-Te idióta!
Ugrottam be mellé.
Egyből lefröcskölt.
-Majomember.
Fröcsköltem vissza.
-Te vagy egy majom.
Takarta be a fejem nagy kezeivel.
-Gyere ide.
Húzott könnyedén magához,majd megcsókolt.
Mellkasán pihentem,ő simogatott.
-Tudod,nagyon szeretek veled lenni.
Suttogtam.
-Én is.
-Szeretlek.
Mondtam majd én nyomtam le a víz alá.
-Menj már.
Röhögött majd lefröcskölt.
-Én kiáztam.Szálljunk ki.
Mondtam majd felálltam.
Pechemre visszarántott.
Összepuszilgatta a fejem és kiemelt a kádból.
Az ágyamon feküdtünk.
-Lassan mennem kéne.Axelékkel eszek.
-Oké.
-Meg leszel?
-Mindig is meg voltam.
Mondtam halvány mosollyal.
-Hééj!Nem kellenek neked.Nélkülük is meg vagy.Foglalkozz úgy velük,mint ők veled.
Nyomott puszit a fejemre.
-Igazad lehet..
-Na lépek.Este?
-Megyek.Legalább már nem kell fürdenem.
Mosolyogtam rá.
-Szia.
Puszilt meg.
-Szia.
És ismét egyedül maradtam.
Szervusztok.
Ezt a történetet remélem nem úgy fogjátok fel,hogy ez egy kitalált sztori és a valóságban nem létezik.
Mert igenis létezik.
Vannak még ilyen jó dolgok a világban.Persze rosszak is.
Szóval amit leírok,az valós.
Próbálom nektek ezt az érzést sugallni.(kissebb-nagyobb sikerrel)
A következő rész(legalábbis terveim szerint)elég váratlan lesz...
:@
