Dark Blood-Harry Styles Hungarian

3. Rész- Emlékek

-Most komolyan betörtél a szobámba egy autogramért?-mondta,becsukta az ajtót és leült a kanapéra.

-Nem..én nem..-zavarban vagyok,de nagyon.

-Te mi nem?

-Én nem törtem be és nem vagyok a rajongód!

-Ó ..szóval nem törtél be és nem is vagy a rajongom. Akkor pedig ki vagy s mit akarsz?-mondta már egy kicsit mérgesen.

-Igen..vagy is nem,de igen...áhh...szóval,hogy is mondjam? Én egy vámpír vagyok ki ki akarja szívni az összes véred!-mondtam komolyan s még mindig az ajtó előtt állok.

A komolyság kiült az arcára és kérdőn nézet rám.

-Most komolyan elhitted amit mondtam?-annyira nevettem,hogy már a könnyekkel küzdöttem. De persze csak színészkedek.

- Csak egy pillanatra,olyan hihetően mondtad,hogy elhittem .-nevetett ő is velem.

Hirtelen felkelt a kanapéról és elkezdett felém közeledni. Mikor elébem ért váratlanul megölelt. Nagyon szorosan ölel magához,óriási kezei derekamat ölelik körbe míg az álla a vállamon pihen. Nem ölelem vissza,karjaimat leszorította a sajátjaival magam mellé az arcom a nyak hajlatába van s ezzel az orrom rettentő közel van a nyakához. Érzem..érzem,ahogy a vér áramlik a nyakában. Kicseszettül át akarom harapni a nyakát.

-Tetszik,hogy beloposztál a szobámba s eljátszottad azt,hogy nem vagy a rajongom és megvicceltél azzal,hogy vámpírnak adtad ki magad. Tetszik,hogy ilyen őrült rajongóim vannak akik bármit megtesznek azért,hogy csak egy percre is észre vegyem őket.-morogja a nyakamba.

Kész nem bírom tovább! Már a fogaim is elől jöttek s épp,hogy bele haraptam volna ízes nyakába el löktem magamtól,mélyen a szemébe néztem s a következő szavak hagyták el az ajkaimat .

-Mikor kilépek az ajtón nem fogsz emlékezni semmire ami itt történt a szobában sem rám sem arra,hogy egyáltalán itt jártam volna !!

Csattintottam.

Megfordultam s embertelen gyorsasággal ki viharoztam a szobából.

El akarom felejteni örökre,kiverni a fejemből vérének illatát s,hogy hogyan ölelt magához.

Már több mint 500 éve nem ölelkeztem,igaz ez sem volt nagy szám csak megölelt,de mégis a testemet valami féle melegség járta át,ahogyan szorosan ölelt magához. De persze a vér illata ezt a meghitt pillanatot is tönkre kellett,hogy tegye.

Nem értem,hogy mi folyik itt, lassan már 500 éve élek s az évek múlásával megtanultam kontrollálni a vér szomjam. Az elején nem is bírtam emberek közelébe menni,mert azon nyomban át haraptam a nyakát s vagy megöltem vagy megigéztem az áldozatot,hogy ne emlékezzen semmire. 500 év elég volt ahhoz,hogy megtanuljam kontrollálni a vér szomjat,de ma egyszerűen mintha elfelejtetem volna mindent egyszerűen túlságosan erős volt a késztetés,hogy ki szívjam az összes vérét ennek az ismeretlen,de még is népszerű énekesnek.

Egyszerűen csak elfelejtem,nem is olyan nehéz ez. Ugyebár egy vámpírnak semmi nem esik nehezére,főleg egy 500 éves vámpírnak. Becky Rovernek,ő mindent megtud csinálni,nem ismer lehetetlent.

***************

London hát igen,be kell,hogy valljak valamit még pedig azt,hogy ide nagyon sokat jövök igaz nem szokásom egy városban 2 napnál tovább maradni,de egyszerűen a szívem ide húz,még pedig azért mert itt kezdődött minden. Első sorban is itt születtem,itt éltem 20 évet ember ként a szüleimmel,de miután a kedvesem átváltoztatott vámpírrá a családomat valaki brutálisan meggyilkolta,persze mély depresszióba estem is ez véget s még,ha ez nem is volt volna elég arra,hogy megutáljak mindent s mindenkit,de mikor a kedvesem is itt hagyott egyedül a gondjaimmal s a gyötrelmeimmel egy búcsú csók,egy búcsú ölelés,s egy búcsú levél nélkül,na itt volt az,hogy inkább hallok meg mint,hogy nélküle éljek. De persze még rendesen meghalni sem bírok,csak annyit értem el,hogy a bennem lévő emberi oldalam irtottam ki. Nincsenek érzéseim,azok is az emberi oldalammal együtt meghaltak,csak a magányt az ürességet s a hiányt érzem,ezek maradtak meg csak számomra.