Punk Love~(Befejezett)

01.

Egy egyszerű lány vagyok, teletetovált karral és piercingekkel, fekete hajjal és a ruházatom sem sokkal színesebb. Rosszul gondolod ha azt hiszed hogy emo vagyok, mert nem. Én csak...punk. Amióta anyám elhagyott minket, nem igazán vagyok az a lány aki voltam, az a lány aki nem mozdul ki otthonról tökéletes haj és prűd szoknya nélkül. Akkor soha nem tudtam volna elképzelni magam farmerban, pólóban és tornacsukában. Mert megakartam felelni anyámnak, és ő így nevelt.  Most már nem tudom magam elképzelni úgy ahogy akkor utcára léptem.

Már két éve hogy itt hagyott, azóta egyedül vagyok apámmal. Aznap amikor reggel csak egy cetlit találtunk a hűtőn, hogy ő többet nem jön haza. Nem tudtam másra gondolni, csak hogy utálom. Még most is utálom, és nem értem miért tette de kezdem azt érezni hogy nem érdekel.

Ma van a napja hogy elköltöztünk abból a házból, és abból a városból. Apám, nem tudja túltenni magát azon hogy anyám elhagyott minket, egészen eddig arra várt hogy valamikor betoppan az ajtónkon, és újra boldog családként élhetünk. De ez nem így volt. Most hogy Washingtonba költöztünk, talán sikerül elfelejtenünk.

Kocsival, csak 4 óra volt az úgy, aminek nagyon örülök. Nem szeretek túl sokáig utazni. Ezt is anyámtól örököltem,rohadt jó. Négy óra utazás után, nem kellett sokat noszogatni hogy szálljak ki, amint leparkoltunk az volt az első. Apámmal mosolyogva mentünk be az új házunkba, körbe néztünk, vagyis inkább körbe vezetett, mivel ő már jár itt. Én kaptam a legnagyobb szobát, aminek valamilyen szinten örülök. Körülbelül fél óra alatt behordtuk a csomagokat, az egész házban csak csomagok voltak. 

-Emm, szerintem rendeljünk pizzát, aztán utána elrendezzük a csomagokat.. -szólalt meg apám miután lehuppantam a kanapéra. Tetszik, hogy be van bútorozva, csak néhány dolgot kell venni. Mosolyogva bólintottam, már csak a hangját hallottam ahogy a konyhában beszél egy pizzériával.- Holnap elmegyünk az iskoládba oké? - ült mellém Apa, miután letette a telefont. 

Sóhajtottam egyet.

 -Rendben, de ne túl korán.

-Emma, muszáj lesz 7-kor elindulnunk, hogy az első óra kezdetére már végezzünk az igazgatónál.- megforgattam a szemem, de bólintottam.

Körülbelül, 30perc múlva kopogtak, végre megjött a pizza. Csöndben elfogyasztottuk a nappaliban. Végül, másnapra halasztottuk a csomagok elrendezését túlságosan fáradtak voltunk a hosszú út után hogy még pakoljunk is. Vacsora után, kerestem az egyik dobozban egy pizsomát. Felmentem az emeletre és lefürödtem, utána csak a csupasz ágyneműben, ágyruha nélkül befeküdtem és megnéztem a közösségi oldalaimat, aztán feldugtam töltőre a telefonom és beállítottam az ébresztőt. Körülbelül még öt percen keresztül bámultam a plafont, aztán elaludtam.