Punk Love~(Befejezett)

09.

Másnap reggel kicsit tovább aludtam mint kellett volna, ezért apát már nem találtam otthon. De a megszokotthoz képest nagyon gyorsan elkészültem, csináltam magamnak egy szendvicset és beledobtam a táskámba, felvettem a bakancsomat és amikor oda ért Michael boldogan nyitottam neki ajtót. De amikor megláttam elkomorult fejét rögtön lehervadt az én arcomról is a mosoly. Nem igazán szokott mosolyogni, de amikor velem van szinte abba se bírja hagyni, na ma más volt.

- Mi a baj, Szívem? -léptem közelebb hozzá és lábujjhegyre állva, egy csókot nyomtam ajkaira.

- Semmi. És ne is kérdezd meg többet mert itt hagylak...vagy ott ahol éppen vagyunk. -mondta durván, amitől kicsit megijedtem. - És miért takartad el a szívást? Talán szégyellsz?!

-Jézusom, Clifford nyugodj már le! Nem tudtam hogy te hogy szeretnéd vagyis hogy mutogassam vagy ne..

-Szerinted miért csináltam?! Azért csináltam hogy mindenki lássa hogy az enyém vagy. -ezt már kiabálva mondta.

-Jó..menj a picsába. Szólj ha normális vagy. -bezártam az ajtót magam mögött és idegesen elmentem tőle. 

-Ne merj itt hagyni, Stone! -hallottam a kiabálását és gyors lépéseket magam mögött. Én is gyorsítottam lépteimen. Szeretek tanulni, de nem siettem még ennyire iskolába. Hirtelen elkapta a karom és maga felé fordított és érzelmesen megcsókolt. Amit viszonoztam. Aztán eltoltam magamtól.- Sajnálom,Kincsem...csak, csak rossz napom van. De ne érdekeljen hogy miért...kérlek.-sóhajtottam egyet és bólintottam.

-Rendben, de ne legyél ilyen durva mert én is az leszek..

-Sajnálom...Szeretlek. -tágra nyílt szemekkel felnéztem rá, még soha nem mondta ezt. Ő halványan mosolygott vörös arccal és pedig vigyorogva átöleltem.

-Én is szeretlek!

Ma megint 7 óránk volt, ezért apa jött értem autóval. Kimentem az osztály elé és a csapatunkhoz álltam, utolsó óra után. Gondoltam elköszönök tőlük, mint mindig. Nahát... nem kellett volna.

-Mi van Mikey? Nem volt elég a tegnap este belőlem?! Ma is kellenék? -hallottam Lucy hangján hogy vigyorog és mikor ránéztem megbizonyosodtam róla hogy azt teszi. Michael még nem vett észre.

-Nem Lucy, nem lesz még egy olyan este.

-Igen, Kincsem, már két napja ezt mondod..  - na itt minden eldurrant nálam. 

-Te mocskos rohadék! Gyűlöllek! -ordítottam el magam, és amikor Michael felém fordult elrohantam, le a lépcsőn. Hallottam magam mögött a kiabálását, ahogy a nevemet mondja és fut utánam. Ma örülök hogy apa jött értem. Sírva bepattantam mellé, és amikor kinézett az ablakon, rögtön teljes gázzal elhajtott.