Jéghercegnő

004

A reggeli után ebéd , az ebéd után vacsora , és a vacsora után persze az a találkozó ami a gazdag ficsúrnak kötelező legalábbis árt az imidzsnek a kihagyása.

- Olyan ez mintha egy birkát farkasok közé eresztetnének . Szóval nem Carola , nem mehetsz fehérneműben . - Reagáltam le a barátnőm szellős estélyiét , melleit éppen hogy eltakarta a szövet , a formás csomagtartóit pedig egy elég feszes anyaggal fedte el . Persze csak azokat a területeket amelyeket muszáj volt.

- Istenem mindent túl gondolsz , fiatal vagy még ahhoz hogy ennyire besavanyodj . - Nyafogott , mire elkaptam a pezsgős üveget az asztalról . Belekortyolva abba,  pillantottam Carolára .

- Nem vagyok besavanyodva . Csak nem egy házibuliba megyünk , hanem egy opera előadásra . - Magyaráztam neki . - Nem akarjuk , hogy útba igazinak minket az utcasarok felé . - Vonogattam a vállam majd a kezembe kaptam egy fekete garbós csipkés ruhát ami combközépig ért , és tökéletes konszolidált külsőt volna a barátnőmnek .

-Ezt vedd fel . - Dobtam felé az anyagot , mire beletörődve vonult vissza a szobájába felrángatni a ruhát a kifogástalan testére . Még egy utolsó kortyot ittam az üvegből majd azt letéve a dohányzó asztalra álltam fel . Lépteim lassúak voltak , céltalanak . Csend honolt , egészen a hatalmas üveg ablakig vezettek a lábaim , és mivel elég magasan voltunk pontosan láttam , hogy a város körülölel minket , a hatalmas épületek , a nyüzsgő emberek , olyan volt egy pillanatra mintha a régi énem akart volna előtörni . Ahogy megláttam magam a hatalmas ablak tükörképében . A hosszú fehér ruha mintha rám szabták volna állt tökéletes szögben , gyengén felkontyolt hajammal egyetemben . De még is úgy éreztem magam mintha egy romhalmaz lennék . Mivel az is voltam , csupán szép csomagolásban .

- Ez is megteszi , de ha majd 90 éves bácsik fordulnak meg utánunk akkor ne csodálkozz , ha önbizalom hiányos leszek . - Vette fel a fekete magassarkúkat a ruhájához miközben fájdalmasan felnyögött ugyan is a cipője sarka kitört és ettől az egész szőkeség a földre huppant . Hangosan felnevettem ahogy elterült a földön és hosszú combjain. 'Szerencsétlen' - Sziszegtem a gondolataimban , majd segítő kezet nyújtottam és kiegyenesedve néztem végig a szőke hurrikánon .

- Tudod mit ... előre megyek , addig szedd rendbe magad . - Méregettem őt enyhén , majd biccentettem a gardróbom felé . - Használd a szekrényem ha kellene valami . - Hadartam el a mondatot , majd kiegyenesedtem és elkaptam egy táskát az előtérben porosodó régi stílusú komódról .

- De nehogy nekem ott hagyj a hárpiák közt meghalni egyedül. - Fordultam még sarkon az ajtóban , megbizonyosodva arról , hogy "barátnőm" nem hagy cserben. Fejével biccentett , hogy megbizonyosodhassak arról , hogy kis késéssel is de követni fog . Bezártam magam után a hotelszoba ajtaját , majd légies léptekkel indultam a folyosó végén állomásozó lift felé . Amint beléptem a felvonóba megnyomtam a földszintet , de valaki elhívta a liftet . Türelmetlen fordultam meg a hatalmas üveg ablak felé , és idegesen számolgattam a felfelé megtett pár emelet. ' 1 , 2 , 3 , 4 ...' nem tudom hanyadiknál járhattam amikor végre megállt a felvonó , de biztos voltam benne , hogy 6 nál több . Az üveg előtt korlátra markoltam , ujjaim elfehéredtek. Csak egy ember szállt be. Bennem pedig csak fel le járt a pumpa , hogy egyetlen ember miatt kell liftezgetnem , amikor már rég lent lehetnék a földszinten.

- Legközelebb a lépcsőn megyek. - Jegyzem meg halkan magamnak , cinizmussal a hangomban. Mire egy érdes hang válaszol.

- Nem bánnám ha összefutnánk. - Hallatszott , mire tekintetem lassan hátra szegtem az idegenre. Nem is volt annyira idegen , Brandon állt ott a 'falnak' dőlve és engem méregetett.

- Akadj már le rólam. - Fintorodtam el ahogy megláttam. Nem hiszek a sorsban , de a Karmában annál inkább , és biztos vagyok benne , hogy ezzel ver a sok rablásért amit életemben elkövettem.

- Sajnos nem tehetem.. - Vigyorodott el , telljesen visszataszító volt a számomra , pedig más lányok már spárgába tették volna a lábukat ha egy liftben utazhatnak vele.

- Oh dehogy nem drágám.. senkinek nem fogsz hiányozni. - Integettem neki gyermekien , mire mintha tényleg mérges lett volna indult meg felém erőtelljesen. Erővel magához rántott majd kezeimet az üvegnek szegezte a fejem fölött , vészesen közel volt .

- Nehogy azt gondold , hogy nem találkoztam még olyan libával mint te ... de hidd el , előbb vagy utóbb belém fogsz esni . - Mondta komolyan , mire egy halk hang után kinyílt a lift ajtó. Telljesen féllreérthető volt a helyzet és Brandon valamiért kínjában odébb ugrott. Az ősz hajú jólöltözött férfi alaposan végig mérte majd felhorkant.

- Na de fiam .. - Nevette el magát. - De én már kint is voltam az elevátorból . Azt gondoltam megszabadulok Brandontól . De mintha valami láthatatlan láncokkal lettünk volna össze kötve botlottam bele lépten nyomon. Az előadó terem előtt , a műsor közben , sőt még az aulában lévő puccos leplezetlen egoizmust sugárzó bájcseveje alatt , ami persze elég kínosra sikeredett hála annak , hogy egy egész pohár pezsgőt borított rám , mire én magamból kikelve káromkodtam el magam , ami lehúzott a szimpátiámból a gazdag hárpiák előtt. Órákkal később már elegem volt belőle. Kezemben egy pohár koktéllal figyeltem a teret a hotel mini bárjában , mire hirtelen kicsapódott a helység ajtaja , azt hiszem ha nem tudtam volna hogy ilyesmi nem létezik kezdtem volna azt hinni hogy a fiú kísért engem , ugyan is ő lépett be.

- A franc egyen meg Brandon L . Smith , ezúttal betelt a pohár. - Mondtam magamnak , majd a kezemben a Tequilával álltam fel és indultam meg felé.

I ide nem írok gyakran de ma még is egy olyan nap van amikor még is ide hoztam történetet ^^ remélem akad akit még érdekel , csillagozni és kommentelni még mindig szabad , köszi hogy elolastad a részt I