Korlátok Között

3. fejezet - Büntetés

- Üdvözöllek titeket! - miért van az hogy minden őrült nem úgy köszönt hogy helloka vagy sziasztok, esetleg jó napot. Nem basszus. "üdvözöllek titeket" . Ha valaki így köszönt, vésd az eszedbe. Fuss! minél gyorsabban. - Tóra Anita vagyok. Ennek az intézetnek a vezetője. - alljunkmeg egy percre. Az Anita stimmel. Na de van egyáltalán olyan név hogy Tóra?! De most teljesen komolyan. Nem elég hogy elhurcolnak ilyen szar helyre de még egy ilyen nevűnek is kell lennie az igazgatónknak?! Ez az én szerencsém. - Ebben a létesítményben fogtok élni. Itt van az iskola, a lakóhelyetek, az étkező és minden más amire szükségetek lesz egészen addig amíg fel nem nőttök. - szóval itt fogunk rohadni kurva sok ideig. Rohadt jó. - Vannak szabályok amiket be kell tartani. - na, még egy csodálatos hír - Ha a szabályokat megszegitek büntetést kaptok amit majd a felügyelő tisztetek részletesebben elmond. - érzem én hogy sokszor leszek szobafogsákban...- olyan ruhákat hordhattok amiket mi megszabunk. - na jó mi a szar?! Ezen mindenki felkapta a vizet. És elegem lett így kiabálni kezdtem.
- na persze, loszart. Elveszitek a családomat. Elveszitek a személyiségemet. És mindenki másét. Ez az egész egy szar. És ha rajtam múlik, nem lesz sokáig, mert nem hagyom hogy tönkre tegyétek az életem ti kurva... - es itt elhalgattattak. Egy őr befogta számat és megbilincselt. Megbilincselt azért mert elmondtam a véleményem! Bevittek az épületbe ami hatalmas volt.. De annyira mű.. Már az első másodperctől utáltam. Levittek egészen egy hosszú folyosóig. A folyosó után balra kanyarodtunk. Ott volt egy ajtó. Csak kulccsal lehetett kinyitni. Az őr kinyitotta és bementünk. Az ajtó után pár méterre még egy rácsos ajtó volt előtte pedig egy őr állt. Az őr fintorogva nézett rám. Kinyitotta a rácsos ajtót és bevezetettek. Egy hosszú cellákkal teli szoba volt. Mint egy börtön. De hát ezt nem lehet még kiskorú vagyok! Hogy képzelik ezt.
- most komolyan?! - értetlenül néztem az őrökre. - cellába zárnak azért mert elmondtam a véleményem?!
-itt nem lehet saját véleményed. Azt csinálod amit mi mondunk. Különben Idekerülsz.
- dehát még kiskorú vagyok.
- az itt nem számít.
-igenis van véleményem. És lesz is. És azt fogom csinálni amit én akarok.
- akkor sok időt fogsz itt tölteni.
- na ebben egyetértünk hapsikám.
Megfeszültek az izmai az őrnek erre a kis beszólasra, viszont ahelyett hogy megütött volna, vagy rám szólt volna... Egyszerűen csak rámcsapta az ajtót. Tiszta én 12 évesen. A cellában semmi nem volt egy wc-n kívül. Hihetetlenül unatkoztam. Az egyetlen beszélgető partnerem a rács előtt álló férfi volt. Így kaptam az alkalmon.
- hékás, rendőrkém.. Hahó! Halihó. Állj át a sötét oldalra. - mondtam tökéletes hasonlósággal, majd elnevettem magam. - azért ez jó volt nem?! Nekem bejött. Nem akarsz velem beszélgetni? Unatkozok! Naaa!! Légyszi!!!! Hát jó. Bunkó.
Elkezdtem rockzenéket énekelni és léggitározni. Teljesen beleéltem magam amikor a hajrázás és a gitározás között észrevettem hogy valaki a céllam előtt áll. Méghozzá Anita. Várjunk csak.. Mi is a vezetékneve?! Hűha...
Abbahagytam a hülyéskedést és a cella rácsához sétáltam.
-elég kemény fejű vagy.
- ez a legjobb tulajdonságom. - majd mosolyogni kezdtem. Viszont az ő arca a dühről árulkodott. Félelmetes volt de nem mutattam hogy egy kicsit megijedtem.
- este hatig még itt leszel az négy óra még. Aztán reméljük megtanulod a leckét.
- ne is álmodjon róla. Én leszek az aki tönkreteszi ezt az egész szarságot. És kiszabadítok mindenkit.
Erre nem szólt semmit. Látta rajtam hogy teljesen komolyan gondolom.
Az volt a legroszabb döntésetek hogy elkezdtétek ezt a hülyeséget. Megmutatom hogy mit tudok. Csak várjátok ki.