Farkasszív

Két szív egy lélek.

Farkas
Hirtelen minden hideg lett körülöttem. Fáztam és nagyon féltem. Éhes is voltam. Egyszer csak valami meleg ért hozzám. Nem tudtam mi az, hiszen a szemem még nem nyílt ki. Csak sejtéseim lehettek. Ahogy az a meleg valami végig simította a bundám már biztos voltam benne: anyukám nyelve az. Óvatosan az emlőjéhez tuszkolt. Az első bimbóra ráharaptam és szopizni kezdtem. A tej meleg volt és édes. Miután anyám tejkészletét ideiglenesen kimerítettem a nyakához kucorodtam és elnyomott az álom.
Lány
Minden dolog amit eddig megszoktam megváltozott. Nem volt olyan kellemes meleg és annyira nagy lett a zaj. Sírni kezdtem, teljes hangerőmből sírni. Rászántam magam, hogy kinyitom a szemem. Hát rossz ötlet volt. A szoba túl világos volt. A neonfény szinte égette a retinámat. Gyorsan összezártam a szemem és csak sírtam. Miután megtisztítottak (ami nagyon nem volt ínyemre) végre anyám ölébe helyeztek. Innentöl az események meglepő gyorsasággal történtek. Ettem, nevet kaptam (ami egyébként a Holly lett), haza mehettünk a kórházból és tudom meglepő de a szemem hozzászokott a fényhez.
Pár hónappal később.
Farkas
-Gyere be Mexy!- hallottam meg anyám vonítását. Semmi kedvem nem volt még bemenni az odúba. Kint legalább eltudtam ütni az időt úgy-ahogy. Nem könnyű etyke farkas kölyöknek lenni. Nincs akivel játszhatnál, csak a faágak és egyéb rögtönzött játékszerek. Úgy kb. a negyedik-ötödik felszólításra bevánszorogtam. Látványos szenvedést színleltem. Anyám csak sóhajtott.
- Sose fogsz az első szavamra engedelmeskedni ugye?
- Jaj már anya, egy pár hónapos kölyöknél ez még természetes!
- De okos lett valaki hirtelen!- mondta nevetve és egy barackot nyomott a fejemre. - Apád nemsokára haza ér a vacsorával, addig gyere ide had mosdassalak meg!
Hangos dörrenésre lettünk figyelmesek.
-Azok az átkozott vadászok! Remélem senkinek sem lett baja! Maradj itt Mex, kimegyek körülnézni! - utasított anya. Hiába könyörögtem neki, nem hallgatott rám. Azzal nekilódult és kiviharzott az odúból. Még több durranást hallottam. Nagyon féltem így a sarokba kucorodtam. Kik lehetnek azok a vadászok akiket anya emlegetett? Már a nevük sem hangzik jól. Nyüszítést hallottam kintről és anyám kérése ellenére kiszaladtam. Ekkor óriási ordibálás kerekedett.
-Mex vissza az odúba azonnal!- ismételte anyám amit az imént megszegtem.
- Mex rohanj! - vonyította apám. Ennyi elég volt. Láttam, hogy mind a ketten jól vannak és a durrogás is elmaradt így beszaladtam. Ám ekkor egy orbitálisan hangos hangot hallottam. És anyám panaszos vonyítását. Nem tudtam mi történt, de féltem kimenni. Apám ekkor beszaladt és ennyit mondott:
- El kell tűnnünk innen gyorsan!- és egy pillanat allatt a szájába kapott. Kiviharzott az odú vészkijáratán és őrült rohanásba kezdett.
- És anya? - apa nem válaszolt. Elfojtott egy halk nyüszítést. Ebből tudtam: BAJ VAN! Miután apa már teljesen kifulladt megálltunk. - Anyád nem jön vissza hozzánk többet- mondta a fogát összeszorítva. Annyira hallkan beszélt, hogy alig értettem.
Lány
Azt hinné az ember, hogy egy pár hónapos csecsemő alig ért valamit a világból, de ez tévedés. Mindent teljesen értettem (jó egy-két részlet kivételével) . Hallottam az ajtó nyikorgását és apa hangos, dörömbölő lépteit. Anya ölében vártam, izgatottan apát, hogy játszunk. Apa elém lépett és a képembe dugott egy óriási döglött állatnak a fejét.
- Nézd csak Holly! Egy újabb bestiát kaptunk el. - megszeppenve néztem az állatot melynek arcára fagyott az a grimasz amit épp a halála pillanatában vágott. Csöppet sem volt fenyegető, inkább aggódó. Mint anyáé amikor valami csekkről beszél.
- Jaj Jorg, ne ijesztgesd már azt a szegény gyereket! - dorgálta meg anya apát.
- Nem is fél. Ő egy igazi bátor bestia ölő! -mondta apa a nevetésével küszködve. Ez a kijelentése volt a végszava, mert sarkon fordult és az òriási fehér állattal a vállán elballagott.

Folytatjuk...