Külön utakon

1.

6:30
A telefonomból csak úgy bömböl az ébresztő órám hangja. Egy gyors mozdulattal kinyomom azt majd fejemet újra a párnápmba nyomom,és már csuknám vissza szemeim mire valaki csak úgy betrappol a szobámba. Ki más lenne az ha nem az öcsém, hát persze. Épp, hogy felfogtam az előbb történteket de már vetette is rám magát.
-Thomas szálj le rólam! - kiáltottam rá, de nem nagyon érdekelhette mivel ugyan úgy ugrált rajtam, és csiklandozott. - Mire ez a nagy öröm?
-Elsőőő nap azon a szar helyen, ébredj. - nézett rám egy mosoly kiséretében, majd folytatta - Anya felküldött,hogy keltselek fel, mert ahogy ő ismer sose fogsz elkészülni.
-Felkelnék, ha leszálnál rólam. - néztem öcsémre majd egy gúnyos mosolyban részesítettem. Erre a tettemre azonnal le pattant rólam majd talpra rángatott.
-Nem értem miért olyan fontos anyának ez a nap...ugyan olyan szar lesz mint eddig, csak most nehezebb. - morogtam miközben fürdőszobámba vettem az irányt. Thomas nem válaszolt, csak kiviharzott a szobámból ordibálva,hogy "Anya kész van már a reggelim?"
Ezen a mondatán jót mosolyogtam, majd elkezdtem készülődni. Miután végeztem fürdőszobai tevékenységeimmel, a szekrényem felé vettem az utat. Nem gondolkodtam sokat a mai szettemen,kikaptam a térdnél szakadt fekete csőnadrágom, majd ehhez egy fekete Nirvanás pólót, és erre rá egy egyeszerű,fekete kapucnis pulcsit. Szőkés hajamhoz tőkéletesen ment ez a szín.
Miután késznek ítéltem magam, lebaktattam a lépcsőn, a konyhaasztalról elvettem az ebédemet, belebújtam vans cipőmbe, kezembe kaptam a deszkámat majd indultam is.

Első nap a suliban, egy igazán hosszú nyár után. Képzelhetitek mennyire jó lesz...
Mileőtt beléptem volna a pokol kapuin,vettem egy óriási levegőt, majd beléptem, és már akkor elszívta minden energiámat. Utálom ezt a helyet.
Szekrényemhez közeledve sok ember álított meg,hogy elmesélje nyári élményeit, de mindegyiket elhajtottam. Úgy őszintén, mégis kit érdekel mit csináltak? Örülök, hogy nem kellett velük lennem 3 hónapig.
Bepakoltam a felesleges cuccaim a szekrénybe, és mikor becsaptam annak ajtaját, egy ismerős szempárral találtam szembe magam.
-Calum! - ugrottam a nyakába - Végre valaki akit szivesen látok.
-Szia Kim. - simogatta meg a hátamat, majd belepuszilt a hajamba. - Látom te is színesen öltöztél fel. - kuncogott fel, mire csak bele boxoltam a vállába.
Hosszas ölelkezés után, együtt elindultunk a termünk felé, ahol egyből helyet foglaltunk egymás mellett.
A teremben csak az ordibálást lehetett hallani és hogy mindenki meséli nyári élményeit, míg mi Calummal csak ültünk a leghátsó padban és a kedvenc számunkat hallgattuk. Nem kell mondanunk egymásnak semmit, egész nyáron együtt voltunk így nincs mit.
Egyszer csak mindenki elhallgatott, mire felnéztem. Megpillantottam az osztályfőnökünket,oldalán egy barna hajú sráccal. Szemei így messziről is ragyogtak.
-Jó reggelt osztály! Bemutatnám az új tanulót, Cameront! Cameron, mondj magadról pár dolgot.
-Hát ő, Cameron Dallas a nevem, Los Angelesből jöttem, van két kutyám, szeretek deszkázni és..nemtudom mit mondhatnék még. - hangjától kirázott a hideg. Mély, kissé rekedtes, amitől csak még szexibb. Akaratom ellenére is őt bámultam megállás nélkül, mire csak felém villantotta 1000 vattos mosolyát. Ilyen mosolyt még életemben nem láttam..ha van olyan ember akinek jól áll ha mosolyog ő biztosan azok közé az emberek közé tartozik.
-Rendben, köszönjük Cameron. Foglalj helyet, ott hátul még van egy üres pad. - persze hogy a mellettünk lévő padsorban szintén hátul kellett lennie annak az üres helynek,hogy még véletlenül se tudjak koncentrálni az órákon. Nem sokat ácsorgott még, egyből felém vette az irányt és lehuppant a mellettünk lévő padba. Szinte majdnem egymás mellett ültünk, csupán csak 1 méter választott el attól,hogy közvetlen közel kerüljön hozzám. Fogalmam sincs mi, de valami nagyon megfogott ebben a gyerekben már most. Miután percekig bámultam az új fiút, az osztályfőnököm kiabálása szakított félbe, hogy elmondja az órarendet.
Első két óránk osztályfőnöki,amit még valahogy ki fogok bírni. Kár,hogy csak azért mert első nap van. Szünetben sokat agyaltam azon, hogy bemutatkozzak-e Cameronnak, de miután megláttam körülötte az összes lányt,teljes mértékben lemondtam az ötletemről. És látva,hogy mennyire jól érzi magát ennyi lánnyal,szinte hányingerem lett. Tipikus fiú. Mit is gondoltam,hogy majd ő biztos egy aranyos fiú és nem csak a lányok érdeklik. Nagyot tévedtem.
Újjabb gondolat menetemből Calum szakított ki.
-Hallod Kim, mit bámulsz már azon a srácon? - fordított maga felé majd elröhögte magát, undorodó arckifejezésem láttán.
-Ja, csak már most irritál,hogy minden lány körülötte lebzsel. Biztos valami "kemény legény". - formáltam idézőjelet ujaimmal, aminek láttán Calumnak mégjobban nevetnie kellett, így már én is nevettem. Valószínűleg tőlünk zenghetett az egész osztályterem, mivel majdnem mindenki ránk szegezte a tekintetét. Ezzel mit sem törődve hülyéskedtünk tovább Calummal.

Utolsó óránk vége után elmentünk ebédelni. Calummal leültünk a szokásos asztalunkhoz hátra,majd majszolni kezdtünk szendvicsünket. Egyszer csak egy alakot véltem felfedezni, az asztalunk előtt. Mikor felnéztem egy mogyóróbarna szempárral találtam szembe magam.
-Leülhetek? - kérdezte Cameron, mire mi csak bólintottunk egyet Calummal. - És megkérdezhetem mi a nevetek? - mosolygott ránk továbbra is.
-Én Kim vagyok. - mosolyogtam rá, majd a mellettem zabáló fiúra biccentettem - Ő pedig Calum. - Hood nem válaszolt, csak intett egyet immáron a velem szemben ülő srácnak majd evett tovább. -És te,hogy hogy nem azokkal a lányokkal eszel? - érdeklődtem.
-Nemértem miért kéne velük ennem. - értetlenkedett Cameron.
-Hát ahogy láttam egész szépen rád akaszkodtak. - törtem ki gúnyos nevetésben, majd ettem tovább.
-Még csak ma jöttem de már idegesítenek ezek a lányol. - forgatta meg a szemeit, mire hatalmas nevetésben törtünk ki mindannyian.
Ebéd után hármasban indultunk el hazafelé, mert ahogy megtudtam Cameron csupán csak egy utcányira lakik tőlem.
Sokat hülyéskedtünk, majd egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy Calumék háza előtt állunk.
-Azthiszem én megyek. Szisztok, majd holnap találkozunk. - mondta majd hosszasan megölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szia Calum. - pacsiztak le Cameronnal.
-Szia Cal. - köszöntem el én is, majd tovább indultunk.
-És ömm, te meg Calum jártok amúgy? - kérdezett rá hirtelen Cam.
-Dehogy. Csak nagyon jó barátok vagyunk egészen rég óta. Semmi több. Nem értem miért hiszi ezt mindenki. -nevettem fel kissé zavartan.
-Hát csak tudod, folyton ölelgetitek egymást, együtt vagytok és hát ebből könnyen azt lehet hinni. - nevetett már ő is. -De ha ígyvan,és ténlyeg nem, akkor most nagy kő esett le a szivemről. - mondta majd átemelte karját a nyakam fölött, és úgy sétáltunk tovább. Nem teljesen értettem, de jó érzés volt. Csak mosolyogtam egyet, majd kissé közelebb húzódtam hozzá.
Egész kellemes kettesben lenni Cameronnal, sokkal jobb mint gondoltam. A házunk elé érve telefon számot cseréltünk, majd elköszöntünk egymástól, hosszan megölelt, és tovább indult.
Nem tudom,hogy de vele rövid idő alatt felszabadultam.