Külön utakon

2.

Beérve a házba szinte azonnal a telefonom csipogására lettem figyelmes. Óriási mosollyal nyitottam meg az üzenetet.

Cameron🙈🔐: Holnap megyünk együtt suliba?😊

Én: Persze,mehetünk:) 7:20 előttünk?

Cameron🙈🔐: Tökéletes.

Erre nem válaszoltam semmit,csak arréb dobtam a telefonom,majd a konyhába vettem az irányt azzal a céllal,hogy viszek fel valami nasit, és persze innivalót. Nem sokat időztem lent, magamhoz vettem az első dolgokat amiket megtaláltam, majd rohantam fel a szobámba. Kicsaptam a laptomonat az ágymara és megnéztem a közösségi oldalakat. Egy új facebook értesítés.
Cameron Dallas ismerősnek jelölt.
Nagyot mosolyogtam majd azonnal rákattintottam a megerősítés gombra.
Nem tudom miért örültem ennek annyira, de ez azt mutatta,hogy kutatott utánam miután haza ért.
Gondolkodásomból egy chat fej megjelenése zökkentett ki.

Calum Hood: Ki jössz deszkázni?

Én: Ez nem kérdés😃 5 perc múlva előttünk?

Calum Hood: Máris megyek.

Amint elolvastam üzenetét laptopomat lecsuktam, gyorsan visszaöltöztem az utcai ruhámba, hajamat kontyba kötöttem és telefonomat a zsebembe süllyesztettem. A nappaliba érve a 13 éves öcsémmel, Thomassal és bátyánkkal, Dylannel találtam szembe magam.
-Anyáék? - kérdeztem tőlük.
-Dolgoznak. És te hova készülsz? - nézett rám kérdőn Dylan.
-Csak Calummal kimegyünk deszkázni.
-Oké, de nyolcra legyél itthon. - parancsolt rám a bátyám.
-Értettem anyuci. - röhögtem fel mire kiöltötte rám a nyelvét. Szerencsére még csak öt óra van,így elég időnk lesz Calummal.
Amint kiléptem a házból megpillantottam barátomat, aki épp most gurult a házunk elé. Habozás nélkül fogtam magam, és mellé gurultam. Nem sokat időztünk,egyből a közeli park felé gurultunk.
-Na és,hogy tetszik az új srác? - törte meg a csendet Calum.
-Jó fej...azt hiszem. Holnap együtt megyünk suliba,jössz te is?
-Nem. Inkább menjetek csak kettesben. - kacsintott rám mire csak meglöktem kicsit a deszkáján, ezzel elérve azt,hogy elboruljon. Esésén nagyot nevettem mire csak mérgesen rám pillantott.
-Ezt még visszakapod,Abernathy.
-Kíváncsian várom,Hood. - nevettem ki,mire bevágta a durcit és előre gurult. - Jaj Calum,ne sértődj már meg csak hülyéskedtem. - értem végre utol.
-Nem sértődtem meg. - mondta kissé gúnyos hangnemben.
-Ahaaa...-húztam el az a-betűt mint akinél megakadt a lemez, mire csak kinevetett.

Elég lassan haladhattunk mivel út közben be sötétedett. Még pár percig csak gurultunk,majd beértünk a nemrég említett parkba, ahol egy ismerős arcot pillantottam meg. Bizonyára egyedül volt. Csak gurult fel alá a rámpán, és egyszer csak rám pillantott. Nem kellett sok,hogy rájöjjek mégis ki ő. Cameron.

Calum is kiszúrhatta az ismerős arcot, mivel azonnal rám nézett és egy kissé huncut félmosolyra húzta a száját.

-Sziasztok. - jött oda hozzánk egy egyre szélesedő mosollyal, és amikor hozzánk ért hosszasan megölelt, amibe kissé belepirultam.
-Szia Cam. - köszöntem én is,mire Calummal csak lepacsiztak. - Hát te? - néztem rá újból.
-Csak elindultam deszkázni kicsit,és út közben rá találtam erre a parkra. Jó kis hely. - nézett körbe.
-Az tuti. Mi is szeretünk ide járni, ez olyan törzshely féle már. - Calum még mindig nem szólalt meg csak hallgatta a beszélgetésünket. - Na, megyünk deszkázni? - néztem a fiúkra akik csak egyetértően bólogattak.

Már vagy másfél órája deszkázhattunk,mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Dylan nevét véltem felfedezni.

-Mi a baj Dylan? Még csak hét óra van. Azt mondtad nyolcra kell haza érnem. - zúdítottam rá egybe mindent,mielőtt még megszólalhatott volna.
-Igen, tudom. Csak időközben anyáék haza értek,és teljesen ki vannak akadva,hogy házi írás helyett miért engedtelek el Calummal. Szóval nagyon gyorsan gyere haza,mert idegesek.
-Ahh, oké,indulok. Kb.negyed óra és otthon vagyok. Szia. - meg se várva válaszát nyomtam ki a telefont,és a fúk felé fordultam.
-Van valami baj? - kérdezte aggódva Calum.
-Semmi, csak anyáék haza értek, és ki vannak akadva hogy Dylan miért engedett el. - mondtam - Dylan a bátyám. - fordultam az értetlen fejet vágó Cameron felé. Arckifejezéséből látszott,hogy egyből megvilágosodott.
-Akkor haza kísérünk. - mondta Cam, mire Calum bólogatni kezdett. - Úgy is nekem is mennem kell.
-Én pedig nem maradok egyedül. - mondta Calum mire mindannyian nevetni kezdtünk, majd elindultunk felénk. A házunk elé érve hosszasan megöleltem a két fiút, majd beléptem a házba ahol anya aggódó és egyben dühös arcával találtam szembe magam.
-Kim Abernathy! - kezdett el üvöltözni mikor meglátott - Mégis hogy képzeled,hogy este,iskola napon elmész itthonról?
-Nyugi már anya. Első nap volt,semmi házink nincs. Meg amúgy is Dylan elengedett, és tudtommal ő a bátyám szóval ha úgy van ő is elengedhet. - próbáltam mentegetőzni, ami sikerült is.
-Így anyádként is, utálom,hogy mindig igazad van. - húzott magához közelebb majd megölelt. Hosszas ölelkezés után végre elengedett,így indultam is fel a szobámba. Fél úton össze futottam Dylannal.
-Na hogy ment? Nagyon ki volt akadva?
-Szerintem anyának megjött. - válaszoltam egyszerűen mire mindketten óriási nevetésben törtünk ki.
A szobámba érve gyorsan le zuhanyoztam, majd telefonommal a kezemben az ágyamra dőltem. Egyszer csak kaptam egy facebook üzenetet Camerontól.

Cameron Dallas: Szia!😊 Na hogy ment? Nagyon leszidtak?

Én: Szia:) Nem dehogy, csak anyának valami érzelmi hulláma volt😃

Cameron Dallas: Akkor jó, és remélem áll még a 7:20.😉

Én: Persze,hogy áll.😉

Erre már nem válaszolt semmit, így hát gondoltam inkább megnézek valami filmet. Egy vígjátéknál döntöttem amit még Calum ajánlott.

Másfél óra múlva vége lett, amit bántam mert nagyon jó film volt. Viszont éreztem ahogy a szemeim egyre csak el nehezednek,így hát fogtam magam arrébb raktam a laptopomat és a takaróm alá bújtam. Nem kellett sok, el is nyomott az álom.

Reggel újból a telefonom zajára ébredtem,aminek a hangja így hirtelen kissé megrémített. Szépen lassan kimásztam az ágyamból,és a fürdőm felé vettem az irányt azzal a céllal,hogy valami normálisat képezzek a fejemből. Első sorban megmostam a fogam majd utána jöhetett az alap smink. Hajamat kifésültem ami szög egyenesen állt. Szerencsére az este megmostam,így legalább az néz ki valahogy. Ezek után jöhetett a ruha. Erre se fordítottam túl sok időt. Szokásos fekete cső farmer szürke póló és egy szürke pulcsi. Hamar késznek tituláltam magam, így fogtam a telefonom majd az iskola táskám és le mentem a konyhába azzal a céllal,hogy reggelizek valamit. Nem volt nagy választékom,mivel anya ma is pirítóst csinált. De legalább ma van időm reggelizni. Viszont ezzel se vacakoltam sokat,így 7:10-re már teljes harci felszerelésben álltam. Nem tudtam eldönteni mit tudnék csinálni 10 perc alatt így leültem a kanapéra és tévézni kezdtem. Na azzal aztán el is ment az idő, mivel egyszer csak a csengő hangjára lettem figyelmes, Gondoltam,hogy ki lehet az így fogtam magam felpattantam a kanapéról és a táskámmal a hátamon már nyitottam is az ajtót. Igen,jól sejtettem, Cameron állt előttem szürke szaggatott nadrágban, és hozzá illő fehér-kék hosszú ujjúban.
-Szia Cam. - köszöntem neki majd megöleltem.
-Szia Kim. - suttogta a hajamba miközben egyre erősebben szorított magához. Percekig ölelkeztünk,mire egyszer csak elengedett,megragadta a kezem, és így indultunk el.