Külön utakon

5.

Már vagy fél órája zokoghattam a földön ülve,mikor valaki le térdelt elém. Fejemet felemelve Calumot pillantottam meg,aki aggódó tekintettel fürkészte szemeimet. Nem kérdezte meg mi történt sőt, egyáltalán nem kérdezősködött. Csupán csak magához húzott és szorosan megölelt.
-Fel tudsz állni? - kérdezte végül mire elengedett. Aprót bólintottam, majd már a bárból kifele vettük az irányt. Szerencsére nincs olyan messze Calumék háza, így könnyedén átvészeltem az utat. Nem szóltunk egymáshoz, csak szorosan egymás mellett sétáltunk lehajtott fejjel.

Mikor Calumékhoz értünk,egyből szobájába vezetett, onnan pedig a fürdőbe küldött,hogy mossam le a sminkemet. Tettem amit mond,majd egy szál fehérneműben ki tipegtem hozzá azzala céllal,hogy adjon már valamit amiben aludhatok mert persze hogy elfelejtettem pizsit hozni.
Kezembe nyomta fekete nirvanás pólóját, ami térdemig ért,így mondtam neki,hogy gatya már nem is kell. Vissza csoszogtam a fürdőbe lekaptam magamról a koszos fehérneműimet,majd a póló alá felvettem egy tiszta bugyit.

Mikor kiléptem,Calum már ágyán feküdt csukodt szemekkel. Elé feküdtem majd átkarolta derekamat. Közelebb húzott magához.
-Holnap majd mindent elmondassz ugye? - szólalt meg végül.
-Persze Cal, csak most nagyon fáradt vagyok. - mondtam majd behunytam szemeimet. Nem sokra rá éreztem ahogy azok el nehezednek,majd elnyomott az álom.

Reggel hasogató fej fájásra ébredtem,majd mikor oldalra néztem az éjjeli szekrényen már ott pihent egy aspirin egy pohár víz kíséretében. Mikor nyúltam volna értük Calum lépett be a szobájába.
-Gondoltam,hogy kelleni fog. - mosolygott rám,majd le ült az ágy szélére. Viszonoztam gesztusát majd bekaptam a kis fehér gyógyszert. - Gyere reggelizni. - szólalt meg újból Calum majd elindult lefele. Utána eredtem,majd a konyhába érve egy teljesen megterített asztallal találtam szembe magam. Leültem az egyik székre és a tányéromra pakoltam sok zöldséget felvágotatt meg zsemlét.

Miután megettük a reggelinket gondoltam,hogy mi következik.
Lelkizés Calummal.
-Na mostmár elmondod mi történt tegnap? - kérdezett rá.
-Aha...csak nem ülünk le inkább a nappaliba? - bólintott majd az említett helység felé vettük az irányt.

Calumnak elmeséltem mindent elejétől a végéig. Az ismeretlen srácot,hogy Cameron elrángatott, és azt is amiket mondott. Barátom végig teljes figyelemmel hallgatta amit mondtam.
-Biztos okkal ment el Kim. - kezdte el védeni Cameront.
-Jaj Calum ne kezd már. Ha tényleg szeretett volna,nem lépett volna le csak így.
-Nem szó nélkül ment el. Elköszönt. Tőled elköszönt.
-Nemérdekel,hogy elköszönt. Itt hagyott és kész. - tettem keresztbe melhasam előtt kezeimet majd felálltam. Calum vissza rántott majd szorosan magához ölelt. Bele fúrtam fejemet a vállába majd bőgni kezdtem.
Itthagyott. Gondolkodtam ezen,majd sírtam tovább.

3 hónap múlva

Teljesen megváltoztam ennyi idő alatt. A szőke hajamat feketére festettem, el kezdtem cigizni és elég sűrűn iszom alkoholt. Ezek mellett rossz társaságba is keveredtem,akikkel néha még pár drogot is ki próbálunk. Persze ezekről a szüleim semmit sem tudnak. Még jó,kinyírnának.
Calumnak nem tetszik ez a társaság akikkel mostanában vagyok,ezért egyre többet veszekszünk. Félt,és nem érti meg,hogy nem vagyok már ovodás. Persze anyáméknak is feltűnt,hogy megváltoztam de nem kerítettek ennek nagyobb jelentőséget. Az öcsémet szinte alig látom mivel keveset vagyok otthon,a bátyámat pedig szintén, mivel csajozik. A családunk kicsit feloszlott. Amikor én összetörtem ez az egész családot megviselte,főleg a viselkedésem. Egyre szemtelenebb lettem,amit senki nem nézett jó szemmel. Szinte kezelhetetlenné válltam,ezért elég sok feszültséget okoztam a családomnak. Főleg szüleim veszekedtek miattam sokat,de még ez sem érintett meg különösebben.
Menekültem a 3 hónappal ezelőtti fájdalmam elől. Mikor már úgy éreztem,hogy a sebeim kezdenek beforrni,valami emlékkép újra és újra felszakította azokat. Teljesen összetörtem.
És most itt vagyok,a depressziós lány aki fürdőszobájában tablettázza be magát. Nemrég volt a szülinapom szóval már mondthatom,hogy ez egy 17 éves lány viselkedéséhez egyáltalán nem méltó. Nem így kellett volna végeznem a tinédzser korom. Dorgosan...
És mind ezt egy hülye fiú miatt aki teljesen összetört már 3 hónapja,de még mindig fáj.
Karjaimat hegek borítják, a szemeim karikásak. Egyszóval szörnyen nézek ki.
-Kim! - ordította legjobb új haverom Evan.
-Gyere, a fürdőben vagyok! - kiáltottam vissza majd már mellettem is volt. Evannel hamar jóba lettem,teljesen összhangban vagyunk. Barátnak és szex partnernek is egyaránt jó.
-Szia édes. - csókolt meg - Már megint nélkülem tablettázol?
-Szia. Késtél,szóval igen. - mondtam majd átnyújtottam neki a kis sárga dobozkát. Kiöntött pár darabot a tenyerébe,majd bekapta őket. Ezután leültünk a földre a kádnak támaszkodva majd kipakolta zsebeib füves cigijét és az alkoholt a belső zsebéből. Szombat van,és a szombati napunk mindig ebből áll már egy ideje. És álltalában mindezt nálunk a fürdőben,hogy senki ne érezze meg a cigi szagát vagy valami.
Már javában elszívtunk pár cigit,és a vodkás üveg alján már alig volt valami így este tízre,Evan egyszer csak rám mászott. Nem úgy ahogy szokott, gyengéden. Most teljesen kiéhezetten és vadul. Először csak markolászni kezdte a melleimet majd férfiasságára rántott és szorosan rá nyomott arra, miközben nyakamat szívta.
-Evan én most nem akarom ezt. - mondtam de mint aki ezt meg sem hallja folytatta tovább. - Evan engedj el! Evan hagyjál már! - itt szinte már ordítottam,de még nem eléggé ahoz hogy bárki is meghallja.
-Tudom,hogy kívánsz. - mondta olyan hanglejtéssel, mint egy pszcihopata. - A magaménak akarlak tudni. Az enyém vagy Kim. Nem hiszem el,hogy nem akarsz velem lefeküdni. Eddig mindig te vetetted rám magad. - csókolgatott tovább mire beleharapott a számba. Ezt még megismételte párszor addig,amíg el nem harapta a számat. Folyt belőle a vér,mire lenyalta azt. Égette a sebemet a nyála,és hirtelen hányingerem lett ettől. Mikor el akartam tolni magamtól erősen rámarkolt a csuklómra és csak szorította azt. Elkezdte kigombolni a nadrágomat,de a csuklómat még mindig nem eresztette. Miután félig lehámozta nadrágomat,az övé következett. Elkezdtem kapálózni mire szabad kezével fel pofozott.
-Evan bazdmeg szállj már le rólam! Nem akarom ezt! - kezdtem el bőgve kiabálni mire a bátyám Dylan fél perc múlva bent termett. Nem foglalkozott a piával vagy a cigivel, (szerencsére a drogot sosem hagyom szem elől így azt nem láthatta) csak fogta magát és leráncigálta rólam Evant miután behúzott neki párat.
-Takarodj a húgom közeléből! Ha még egyszer meglátlak vele esküszöm agyon verlek! - ordibált még az ajtó előtt Dylan Evannel majd csak egy ajtó csapódást hallottam és,hogy valaki rohan hozzám. Miután Dylan felért becipelt az ágyamba, alaposan betakart majd átölelve engem mellém feküdt.
-Most legszívesebben leordítanálak hogy mégis mi a francot képzeltél,de tudom,hogy így is elég szarul vagy szóval csak megkérlek rá,hogy soha többet ne csinálj ilyet oké? Soha! Az egyetlen húgom vagy, Thomasnak pedig a nővére. Nem akarom hogy bajod essen. A testvéred vagyok és szeretlek. - mondta kedvesen.
-Köszönöm Dylan, és ígérem nem csinálok többet ilyet. - nyilván hazudtam - Én is szeretlek. És kérlek, anyáéknak egy szót se. Nem akarok még nagyobb balhét.
-Nyugi,nem fog járni a szám. Na de most aludj,napok óta alig aludhatsz. Tiszta karikásak a szemeid. - ez részben igaz is..de ha tudná,hogy nem csak az alvás hiány miatt karikásak. Megölne. - Jóéjt Kim. - köszönt el majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Jóéjt Dlyan. Szeretlek. - mondtam majd elnyomott az álom.