"-Kim hát nem veszed észre mekkora hatással van rád ez a gyerek? -mondogatta legjobb barátom Calum,de engem nem érdékelt. Ebben a pillanatban csak a bosszú éltetett."
Reggel ébresztőm zajára keltem,mire csak kinyomtam azt majd vissza zuhantam puha ágyamba. Nem volt kedvem fel kelni. Talán az egyetlen dolog ami miatt rá vettem magam az az,hogy találkozhatok Cameronnal. Ez allatt a 2 hónap alatt nagyon jól megvoltunk,bár amikor kézen fogva besétáltunk a suliba,kaptunk pár (már megszokott) megvető pillantást.
Miután végre sikerült ki kászálódnom ágyamból, fürdőmbe vettem az irányt és elvégeztem a szokásos reggeli teendőket. Kicsit sminkeltem is. Ezek után kiválasztottam a szokásos feke-fehér színben pompázó ruháimat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután a ruha választással végeztem,hajamat gyorsan kifésültem,majd le siettem a konyhába. Ott elvettem az asztalról reggelimet,majd gyorsan bele bújtam cipőmbe majd már léptem is ki az ajtón. Meglepetten fedeztem fel,hogy Cameron nem vár rám,mikor már itt kéne lennie. Pár perc várakozás után telefonom pittyegésére lettem figyelmes,majd megnéztem ki az.
Cameron: Ne várj rám,nem megyek suliba.
Meglepődtem,hogy nem szólt előre hogy nem jön suliba. Meg persze azon is,hogy ilyen hidegen irt egy sms-t. Nem írtam neki semmit,inkább gyorsan elindultam. Fülesemet bedugtam a fülembe,najd így sétáltam egészen a suliig. Termünkbe lépve hamar kiszúrtam Cameron hiányát. Persze tudtam,hogy nem jön ma, de még így is őt kerestem tekintetemmel. Pár percig csak állhattam az ajtóban, mert Calum nagy tenyerét éreztem ahogy megfogja a kezem, mejd helyünkre húz. -Cameron? - kérdezi mikor leülünk. -Nemtudom..vagyis csak annyit,hogy nem jön ma. - felelem egyszerűen majd folytatom - Amúgy miért húztál ide? -Vagy 5 percig álltál az ajtóban mintha valakit keresnél, és nyílván nem engem. Aztán már kezdtem megunni,hogy szobrosat játszol így gondoltam elrángatlak. Izgi ugye? - néz rám gúnyosan nevetve mire csak kiöltöm rá a nyelvem.
Az órákat nagynehezen túléltem,majd mikor hazafele igyekeztem Calummal, megláttuk Cameront ahogy bőröndjével beszáll egy fekete autóba majd elhajtanak. Állam a padlót verdeste majd írtam neki egy sms-t.
Me: Hova mész? Most láttalak beszállni egy kocsiba a cuccaiddal. Mi folyik it Cam?
Írtam neki hirtelen ötlettő vezérelve ezt az üzenetet majd csak vártam. Nen érkezett válasz, így csak tétlenül álltam Calum mellett majd be invitált magukhoz. Mikor beértünk töltött nekem egy pohár vizet, majd lefeküdtünk aludni. Valahogy nem bírtam tovább ébren maradni.
1 hét múlva
Péntek van. Már egy hete nem hallottam Cameron felől. Fogalmam sincs mi van vele, nem keres és nem válaszol az üzeneteimre. Egy roncs lettem nélküle. Nem eszem,nem alszom. Igazából nem csinálok semmit sem. Csak fekszem a szobámban, néha pedig előveszem a régi barátomat a pengémet. Egy hét alatt úgy háromszor elő került már a kicsike. Nem szeretek ilyenekhez folyamodni, de most muszáj. Valahogy nem látok más megoldást.
