Olive. (Harry Styles Fanfiction HU)

5. Fejezet

HARRY.

Nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok gondolni, de jó érzés volt Livyt a karjaim közt érezni. Olyan apró kis teremtés volt. 

-Srácok! -a szobaajtó kinyílt, Niall pedig zavartan tekintett ránk. -Bent hallani, hogy dumáltok. Na befele!

Livyvel még egy pillanatra összenéztünk, az arcán pedig vöröses pír keletkezett. Nem hiszem, hogy volt olyan ártatlan, mint ahogy azt beállították róla Eleanorék. 

Bementünk a szobába, Niall leült Eleanor mellé, így én és Livy egy helyre kerültünk. Mindketten enyhén szólva is kíváncsian figyeltek minket.

-Miről beszéltetek? -kérdezte Eleanor.

-Szokásos dolgokról, amikről a barátok szoktak. 

Szavaimra Niall nem tudta elrejteni a mosolyát, szerintem pontosan tudta, hogy az irónia kedvéért mondom ezt. Annyira védték Livyt, bár főként Eleanor biztosított afelől, hogy ő márpedig nem olyan lány. Értettem, elsőre is. De akkor is megfogott benne valami és határozottan érdeklődöm iránta.

-Mindegy. -sóhajtott Niall. -Van egy tervünk hétvégére!

-Még csak most kezdődött a hét, ti meg már hétvégén agyaltok. -kuncogott Livy.

Ez a hang teljes mértékben az egyik legaranyosabb dolog, amit eddig hallottam.

-Igen! Szóval, nem egész egy órányira van egy hely, ahol van vidámpark meg minden.

-Na, és úgy gondoltuk, hogy veletek mennénk oda. Ketten szerintünk unalmas lenne. -egészítette ki Niall, Eleanor szavait.

Nem tetszett az a dolog nekem. Most próbára tesznek? Eleanorból kinézem. Mert ez nem dupla randi. Ha rajtuk múlna, azzal csak hónapokkal később tisztelnének meg. Ez arról szólt, hogy engem próbára tegyenek. Kíváncsiak voltak, mennyire hajtok Livyre.

-Nekem jó. -Livy vállat vont. 

Mindenki választ várva nézett rám. Hát akkor legyen harc, úgysem fogok nyomulni Livyre.

-Nekem is!

OLIVE.

A tenyeremből szinte csöpögött az izzadtság, nem is lehettem ennél zavartabb és tanácstalanabb. Muszáj volt beszélnem Eleanorral egy-két dologról, erre most kitalálják ezt a vidámparkos szitut. Mi ez? Direkt kínoz? Vagy nem is értem. Mire megy ki ez az egész? Annyira össze voltam zavarodva és nem tudtam mit tegyek.

De beleegyeztem a hétvégébe, hiszen Eleanor mindvégig kérlelő tekintettel nézett. De az biztos, hogy erről kifaggatom. 

-Szuper! -tapsolt egyet Eleanor. -Nekem és Livnek most mennünk kell!

Felkelt Niall mellől és szó szerint felrántott Harrytől. Megindult kifele és húzott szorosan maga után.

-Sziasztok! -integetett a fiúknak, de mindkettőjüknek furcsa volt ez a helyzet.

Ahogy nekem is. Mi van ma Eleanorral?

Szélsebesen lépkedtünk a szobánk felé, mikor végül odaértünk, becsukta az ajtót magunk mögött és mély levegőt vett.

-Ne haragudj, jó? -bocsánatkérően nézett rám.

-Te miről beszélsz?

Leült az ajtó előtt a földre, én pedig leültem vele szemben. 

-Oké, mindent elmondok. -sóhajtott. -Harryről érdekes véleményem van. Tudom, hogy bájos és kedves meg minden, de rengeteg női ügyét kellett végignéznem. Nem tetszett egyik sem, hiszen kihasználta őket. Én csak bízok abban, hogy Harry tényleg mást lát benned, mint egy alkalomban. Ezért is terveltük ki Niallel a hétvégét, kíváncsiak vagyunk Harry mennyire tapad rád. Azaz, hogy hogyan viselkedik veled.

Így már kezdett összeállni a kép. Most valahogy minden egyik pillanatról a másikra világossá vált, határozottan féltettek. De nagyon. Harry ennyire rossz volt a nőkkel szemben?

-Ja, és még valami. Tudom, hogy vonzódsz hozzá. Ő is hozzád, de lehetne, hogy visszautasítod és hátráltatod? Szeretném, ha tényleg küzdene valakiért. Márpedig érted megéri.

Szavaira közel húzódtam hozzá és körbeöleltem. Eleanor tele volt szeretettel, ahogy Niall is. Nem is tudom, hogyan érdemlem ezt mind meg. Hiszen az elejétől kezdve mondhatni legjobb barátok voltunk, most pedig, alig pár napos ismeretség után, még a fiú ügyekben is kiálltak értem.

-Értettem, El. 

-Persze, ölelgetheted vagy bánom is én! -kuncogott. -Csak tanulja meg, hogy létezik 'nem' szó is az életben.

-Jó, jó. Mindent megteszek az ügy érdekében.

A nap további részében nem nagyon találkoztunk a srácokkal. Mindketten betakarózva ültünk Eleanor ágyán és beszélgettünk. Hatalmas bizalmi kötelék alakult ki köztünk, röpke idők alatt. Határozottan szerettem itt lenni, voltak normális barátaim.

-Oh, írnom kéne anyának. -dünnyögtem. 

-Miért nem hívod fel? -kérdezte. -Én is felhívom anyumat.

-Rendben. Kint leszek a folyosón, ilyenkor már úgy is csend van.

Kikecmeregtem a takaró alól és kimentem a folyosóra a telefonommal. A falnak dőltem és tárcsáztam is anya számát.

-Édesem! -köszönt.

-Szia, anya! Hogy vagy?

-Neked kéne mesélned, milyen a hely? 

-Imádom! -nevettem. -Ez az első iskola amit tényleg imádok. A tanórák is tetszenek és már most van pár barátom.

-Na, örülök neked drágám! Hétvégén hazajössz? 

Felsóhajtottam. 

Körbenéztem a folyosón és megpillantottam egy árnyat közeledni felém. Biztosan Harry az.

-Nem biztos, anya. Vidámparkba hívtak a srácok... 

Úgy utáltam ezt az érzést, félek, hogy ezzel megbántom. Márpedig anyát nem akartam megbántani. Tudom, hogy már rég megírta a teendők listát a hétvégével kapcsolatban. Biztosan szeretne velem menni vásárolni, meg úgy a szokásos. Mióta elváltak apával, egymásnak jelentettük a világot és nem akartam cserbenhagyni. 

-Nyugodtan! -csodák csodájára ujjongott. -Mesélj majd! Ja, és a következő hétvégére az enyém vagy! 

Hangosan nevettem, Harry árnya pedig egyre csak közeledett. Most fogtam fel igazán, hogy felém jön. Automatikusan zavarba estem és gyorsabban vettem a levegőt.

-Értettem, anya.

-Szia, Livy. -suttogta Harry és közel lépett hozzám.

-Ki az ott, Olive? 

Harry mosolyogva reagált anyám szavaira, biztosan hallotta, amit kérdezett. Annyira belemerültem az arcának az elemzésébe, hogy megfeledkeztem anyáról. Hiszen olyan édesen mosolygott.

-Oh, ehhm. -kínosan éreztem magam. -Ő Harry, egyik jó barátom. 

Anya kuncogásba tört ki, mivel ismert, biztosan tudta, hogy bejön nekem ez a Harry nevezetű srác.

-Erről még beszélünk, kincsem. -éreztem, hogy mosolyog. -Hívj holnap. Jóéjt.

-Jóéjt, anya.

Leraktam.

-Csak nem anyucival beszéltél? 

-Fogd be, Harry! -játékosan vállon bokszoltam. 

Most először éreztem magam aránylag emberinek a közelében. Nem lángoltam, annyira. 

Tudom, késtem. Nem is keveset! Igyekszem...Azért remélem tetszett!♥♥