nineteen / h.s. [hun]

hetedik fejezet

H E T E D I K  F E J E Z E T

Csak a lépéseit hallottam magam mögött, de nem fordultam meg. Még beszélni sem volt kedvem, annyi minden kavargott a fejemben. Megfogtam a fémkorlátot, és felmentem a lépcsőn. Mikor az ajtóhoz értem, Harry megszólalt. 

"Megértem, hogy meg vagy sértve..." mondta, "de ne húzd fel magad azon amit Leah mondott." 

"Ez már így is egy eléggé kemény év volt, mielőtt idejöttem!" Keltem ki magamból. Nem kellett volna semmit sem mondanom. Nem kellett volna kinyitnom a szám, és bármit is kifecsegnem Harrynek. Megdöbbenve meredt rám. Az utolsó dolog, amikről bárkinek beszélni akarok, azok a személyes problémáim. 

Harry velem szemben állt, és csak bámult. Meglepetésemre nem kérdezett rá, hogy miről beszélek. Gondolom tiszteletben tartja, hogy nem akarok róla beszélni, amiért hihetetlenül hálás vagyok neki. 

"Csak megakartalak ismerni," levett egy virágot a lépcső fémkorlátjáról, és szórakozottan forgatni kezdte a kezében, "ma este tűzijáték lesz a kikötőben. Minden szombaton van." 

Lepillantottam a kezemben lévő kulcsokra. 

"Ha akarsz jönni, csak gyere a kávézóhoz amit tegnap mutattam." Ezzel sarkon fordult, és lelépkedett a lépcsőfokokon. 

A lakásom ajtaja előtt állva néztem, ahogy Harry kilép az utcára. 

Kinyitottam a bejárati ajtót, és beléptem a lakásba. A táskámat ledobtam a kanapéra, majd gyors léptekkel a konyhába mentem. Kivettem a hűtőből Leah egyik turmixát, és helyet foglaltam a pult széken. Belekortyolgattam az eper-banán shake-be, és a Harryvel való találkozón törtem a fejem. 

Az egyik felem azt súgja, hogy menjek el. Még pár hetem van magamra, mielőtt dolgozni kezdek, és van időm kihasználni az itt töltött időt, mintha nyaralnék, valamint kapcsolatokat teremteni. Mert ha már dolgozok, ezekre nem nagyon lesz alkalmam. Viszont a másik felem azt mondja, hogy maradjak itthon ma este, és aludjak. 

Megittam az italt, és az üres poharat a mosogatóba helyeztem. Ráengedtem a vizet, majd megfordultam, és mély lélegzetet véve a pulthoz dőltem. 

Besétáltam a szobámba, és elővettem a laptopom. Megnyitottam a FaceTime-ot, és próbáltam hívni Ericet. 

Nincs válasz.

Lehet, hogy dolga van. Győzködtem magam. Végül is, szombat van. 

Letettem a laptopot az ágyra, és az éjjeliszekrényen lévő órára néztem. Már majdnem délután négy volt. Eldöntöttem, hogy elmegyek a tengerpartra, attól biztos egy kicsit ellazulok. A gardróbba vetettem az irányt, és kivettem a fekete bikinim. Megszabadultam a ruháimtól, és átvettem a fürdőruha alsó, majd felső részét. Belebújtam a flip-flop papucsomba, utána kezembe vettem a szalmakalapom és a napszemüvegem. 

Amint keresztülcammogtam a városon, azon imádkoztam, hogy nehogy összefussak Leah-val. Ezért egy másik irányba mentem, hogy elkerüljem az éttermet, ahol korábban ebédeltünk. Meglepődötten észleltem, hogy elég könnyen kiismertem az utakat, ahhoz képest, hogy néhány napja érkeztem ide. 

Lesétáltam a strandhoz. Zsúfolt volt, de szerencsére találtam egy kis éttermet, ahol rengeteg asztal vett körül. Elvettem egy széket, és leültem. Kivettem a könyvet a táskámból, és a lábamat kényelmesen egy másik székre helyeztem. Pár oldalt olvastam a könyvből, mikor figyelmes lettem egy apró zajra a tengerpart végéből. Letoltam a napszemüvegem, hogy egy gyors pillantást vessek a hangzavar irányába. Egy fiatal lány és egy férfi terveztek valamit estére. Gondolom ez az a tengerpart, ahol elsütik a tűzijátékot.