nineteen / h.s. [hun]

nyolcadik fejezet

N Y O L C A D I K  F E J E Z E T

Harry egy laza mozdulattal nyitotta ki a pezsgőt. Vékony pokrócon ültünk, amit már majdhogynem befedett a homok. A távolba meredtem. Gyönyörű látványt nyújtott a rózsaszín s narancssárga színekben pompázó ég, és ahogy a nap visszatükröződik a vízről. 

Harry mérgesen szitkozódott az orra alatt, amikor egy kis pezsgő kifröccsent az üvegből. Felkönyököltem, mire rögtön rám emelte tekintetét, majd elvettem tőle a pezsgősüveget, és öntöttem magamnak egy kisebb pohárral.

Meglepődtem. Harry egy egész kosár cuccot hozott ma estére. Takaró, alkohol és egy kevés kaja. 

"Ne túl sokat, A." emlékeztetett, "még kiskorú vagy."

Megforgattam a szemem, "ó, kérlek!" mondtam, "egyébként, nem mintha számítana."

Harry rezzenéstelen arccal kortyolt bele az italába, és rám kacsintott, "azt hiszem, ott a pont." Majd lenézett a kezén lévő karórára, és letelepedett mellém.

Szemeimet a lenyugvó napra szegeztem, "nem gyönyörű?" Óvatosan megböktem Harry vállát, hogy ő is odanézzen, "annyi szín..."

Bólintott, "ezt csak egy igazi művész veszi észre."

Nem nagyon beszéltem még senkinek a művészeti érdeklődésemről. Ezt a tehetségemet mindig magamban tartottam, Harryn kívül csak a szüleim tudnak róla. Már mondtam nekik, hogy rajzszakos suliba szeretnék menni, de ők valamiért ignorálták ezt a kérésemet, és nem engedik, hogy ezzel foglalkozzak.

Megráztam a fejem az emlékek elsöprésére, majd felültem, hogy beleihassak az italomba. 

"Mesélj Ericről." Mondta Harry, csak úgy a semmiből.

Ez pont jól jött. Itt vagyok azért, hogy elfelejtsem ami történt alig egy órával ezelőtt, erre Harry elkezd kérdezősködni róla. 

"Ő, uh--" Hebegtem, keresve a szavakat, "ő nagyon... törődő." Hazudtam. 

Lassan bólintott, de nem nézett a szemembe, hanem továbbra is a tengert figyelte. 

"Mit szeretnél tudni pontosan?" Kérdeztem értetlenül. Nemigazán akartam folytatni ezt a beszélgetést, és Ericről mesélni Harrynek, mert ez olyan, mintha az arcába köpném a kapcsolatomat. Nem mintha valami kérkedésre való lenne a kapcsolatunk. 

"Jól bánik veled?"

Bólintottam, '"igen." 

"Megbízol benne?" 

Hezitáltam a válaszon, de bólintottam. 

"Jó, hogy megvan a bizalmatok. Nem hinném, hogy én ugyanúgy tekintenék a barátnőmre, mint azelőtt, ha négy hónapon keresztül egy teljesen más országban él." Jóízűen belekortyolt a pezsgőjébe. Az inge gombjait kigombolta a szél, így ráláttam a gyomrán lévő, lepke, és a kulcscsontját körülvevő, sok-sok kisebb tetoválásra. 

"Van barátnőd?" Összehúztam a szemöldököm. 

"Nem!" Megrázta a fejét, "már évek óta nincs." 

"Miért nincs?"

"Csak mert. Nem foglalkoztam még annyit vele." Vállat vont, és megint vett egy kortyot az italból. 

"Szóval azt akarod mondani, hogy soha nem próbálkozott be még nálad lány?" Érdeklődtem, közben kikaptam az üveget a kezéből, hogy töltsek magamnak.

Harry elvette tőlem a pezsgőt, egy önelégült pillantást küldve felém, "Nem." Szólalt meg végül, "soha nem próbálkozott be még nálam lány." Gúnyosan utánozta a hangomat, ezzel megismételve engem.