nineteen / h.s. [hun]

kilencedik fejezet

K I L E N C E D I K  F E J E Z E T

Lefagyva ültem egy helyben, térdemet szorosan a mellkasomhoz ölelve. Harry rezzenéstelen arccal meredt maga elé, mindaddig, amíg vége nem lett a tűzijátéknak. Mikor az összeset ellőtték, kitört tapsolás hallatszott át a másik partról. Sietősen a fiú felé fordultam, de ő szinte tudomást sem vett rólam.

A csók ami köztünk történt, valamiképpen összezavarta Harryt. Sose volt még ilyen csendes a társaságomban, valamint mindig kitalált valami beszédtémát. 

Feltápászkodtam a földről, hogy megigazítsam a ruhámat. Harry hirtelen beledobta az üres üveget a helyére, és a hóna alá gyömöszölte a takarót. Felkapta a kosarat a földről, majd szó nélkül visszaindult a kikötő felé. Próbaképpen követtem.

"Nem szabadott volna megtörténnie." Szólalt meg, mire meglepődtem. 

"Jársz valakivel." Mondta nyilvánvalóan. Igen, valóban jártam valakivel, de most nem Eric volt az a fiú, aki körül hemzsegtek a gondolataim. Harry volt az. Nem azért csókoltam meg őt, hogy bosszút álljak Ericen, vagy ilyesmi. Tényleg, őszinte szívből tettem. 

"Igazad van." Szemöldök ráncolva néztem, ahogy beindítja a motort, majd felhúzza a kötelet a felszínre, amit azután visszadob a dokkra. 

"Nem történhet meg még egyszer..." Kérte, bár az inkább követelésnek hangzott. A hangja mély és nyugodttá vált. 

"Ha ez annyira zaklat téged, akkor miért kellett megcsókolnod már az első helyen?" Keltem ki magamból, egy megvető pillantást küldve felé.

"Nem én csókoltalak meg téged." megállította a motorcsónakot, "te csókoltál meg engem!"

Összezavarodtam. Én húztam közelebb magamhoz Harryt. Én voltam az, aki kezdeményezte a csókot. Az én hibám volt.

Harry szemei rám irányultak, amik azt súgták, hogy többet akar belőlem. A kifejezés az arcán viszont undort mutatott.

"Én voltam. Az egész az én hibám volt." Vallottam be, miközben az ölemben lévő kezeimet tanulmányoztam.

Összeszorította állkapcsát, és a szemeimbe nézett, "csak nem akarom, hogy újra előforduljon."

"Miért nem?" Csúszott ki a számon.

"Mert..." Elgondolkozott, majd folytatta, "ha megcsókolnálak, akkor még többet akarnék."

Felgyorsult a szívem.

"Bár, azt nem tudnám megtenni." Megrázta a fejét.

"Ki mondta, hogy nem tudnád?" 

Rám nézett.

"Ki mondta, hogy egyáltalán valaki leállított téged?"

"Ava." A hangsúly a hangjában arra próbált figyelmeztetni, hogy hagyjam abba.

"Eric nem szeret téged." Magyaráztam tovább.

"Ezt hogy érted?" Szemeit még mindig rajtam tartotta, homloka ráncolódott összevont szemöldökétől.

"Többet értesz meg abból, amit a világ nyújt feléd." Mosolyogtam.

Elmélyült tekintetében, szája sarkában lágy mosoly villant meg.

"Szabályszegő vagy." Konstatáltam.

"Ez tetszik." vontam vállat, "szexi."

Harry felnevetett, mire én elmosolyodtam. Édesen nevet.

"Eric sose akart mást csinálni a bulizáson kívül. Mindig nekem kellett könyörögnöm, hogy menjünk máshova." Idéztem fel az emléket.

"Mutathatok neked igazi szórakozást."