*Kloé*
Letöröltem a könnyeimet.Kiviharzottam a konyhába,hogy engedjék egy pohár vizet.
-Nem csak én tudtam róla-ért be Rolf. Kérdőn néztem rá.
-Volt egy beszélgetésünk apáddal. Akkor mondtam el neki. És én azt javasoltam,hogy hagyjuk egy kicsit a dolgot,mert kivoltál. Ő pedig támogatta.
-Nagyon szépen köszönöm. Hetek óta töröm itt magam,hogy mi a franc van. De te biztos nem érted meg. Igazából most ezt a pohár vizet úgy a képedbe önteném-mutattam.
-Tedd csak meg. Úgy is megérdemlem-tette fel a kezét. Meg indultam felé, és már borítottam volna a vizet,amikor elkapta a karomat. A pohár kiesett a kezemből és széttört a padlón. Rolfot látszólag nem érdekelte. Megfogta a másik kezemet,majd a hűtőhöz tolt. Mélyen a szemembe nézett.
-Kloé! Én csak védeni próbállak-mondta.
-Mégis mi elől?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem akarom,hogy csalódj.
-Pedig folyamatosan azt csinálom. Csak ebben az esetben nem apámban,vagy mondjuk Tomiban. Hanem benned-suttogtam a szavakat.
-Nagyon sajnálom Kloé.
-Mindig. Mindig ezt mondod. Én meg hülye el is hiszem.
-Mert komolyan is gondolom.
-Persze. Inkább engedj el jó?-sírtam el magam megint.
-Rendben. Viszont abba gondolj bele,hogy ha nem vagyok ott, akkor meg is erőszakolt volna-engedett el,majd kiment a bejárati ajtón.
Nem foglalkoztam vele. Elkezdtem összeszedni a padlón a pohár maradványait,amikor belépett valaki.
