*Kloé*
A szoba kisebb volt mint az enyém otthon. Volt egy ágy, egy szekrény valamint egy kisebb íróasztal. Elkezdtem kipakolni a bőröndből (amit egyedül cipeltem!) a ruháimat,majd betettem őket a szekrénybe. Ezután levetkőztem és megkerestem a fürdőszobát, hogy letudjak fürödni. Már most trágya szagom van....
Meg is találtam. Valamivel nagyobb volt,mint a szobám. Volt benne egy zuhanyzó,valamint egy fürdőkád is. Én birtokba vettem a fürdőkádat. Engedtem bele meleg vizet,majd levetkőztem és beleültem. Egy ideig áztattam magamat,majd hirtelen eszembe jutott valami. Pontosabban valaki. Gyorsan kipattantam a fürdőkádból, magamra tekertem egy törülközőt és berohantam a szóbámba a telefonomért. Ki kerestem a nevet majd tárcsáztam is. Kicsöngött. 6 csöngés után felvette.
-Háló?-szólt bele.
-Szia Tomi. Én vagyok az Kloé.
-Mit akarsz?
-Tessék?
-Mit akarsz? Bocsánatot kérni? Mert nem fogok megbocsátani az biztos.
-Miért kellene bocsánatot kérnem? Nem is csináltam semmit.
-Semmit? Akkor a tegnap este mi volt? Egy nagy semmi?
-Nem emlékszem-mondtam.
-Akkor gondolkozz-azzal lecsapta a telefont. De mi történt tegnap este? Valaki mondja már meg könyörgöm. Anyám semmit nem tud, Tomival pedig szakítottunk akkor?
Nem tudtam a válaszokat így kiálltam az ablakba,hogy beszívjak egy kis napfényt,közben pedig megpróbáltam visszaemlékezni. De semmi nem jutott eszembe. Kinyitottam a szememet,majd kinéztem az ablakon. Körülnéztem,hogy milyen romhalmaz van itt,majd a szemem megakadt Rolfon,aki egy függőágyban feküdt.Engem nézett. Csak felhúztam a szemöldököm,hogy mit bámul,majd leesett. Még törölközőben voltam. Azonnal behúztam a függönyt. Hogy lehet ilyen szemtelen? Még csak 2 órája sem ismer,de már megsértett sőt meg is bámult. Elöntött a düh. A szekrényhez léptem. Kivettem belőle egy szoknyát,valamint egy atlétát.Magamra aggadtam őket utána pedig bementem a konyhába,engedtem egy pohár hideg vizet és kirohantam a házból.
*Rolf*
Miután a lány eltűnt (akinek mellesleg a nevét sem tudom) visszacsuktam a szemeimet, és pihentem tovább. Egyszer csak lépteket hallottam. Gyors léptek voltak. Mint amikor valaki ideges és siet. Na ez pont ugyan olyan volt. Kinyitottam a szemem,hogy megnézzem ki az. Meg is pillantottam a lányt...egy pohár vízzel a kezében,ami a következő pillanatban rajtam landolt. Kiugrottam a függőágyból és kérdőn néztem rá,de ő szinte düh rohamot kapott,és elkezdett ordítozni.
-Nem elég hogy megvárakoztatsz,majd megsértesz utána pedig meg is bámulsz? Hogy képzeled? Mit gondolsz ki vagy te?
-Apád alkalmazottja?-kérdeztem felénken,de cinikusan.
-Nem sokáig ne aggódj. Beszélni fogok apámmal amikor megjön-azzal fujtatott egyet és visszament a házba. Én pedig bajban éreztem magam. Mivan ha tényleg beszél Péterrel? Akkor tényleg kirúghat. De akkor hogyan fogom támogatni Flórát? A szülei így is alig bírják vizetni a kórházi ápolást. NEM NEM NEM. Ez nem történhet meg.
És akkor megpillantottam Péter kocsiját. Basszus...
