Number 10

Edd meg amit főztél

-Basszus Angel...-sóhajt Messi mikor végre kiszabadulunk a stúdióból és együtt indulunk el egy közeli kávezó felé.Lesz mit megbeszélnünk.
-Miért mondtad azt?-magabiztos hangom most kicsit másképp csengett.Nem voltam hozzászokva,hogy kihúzzanak a bajból.
-Én...nemtudom.Csak..látnod kellett volna az arcodat.Olyan kétségbeesett volt.Segíteni akartam.-mondta ideges hangon,mert bár azzal,hogy engem megmentett magának csinált rosszat.Ez kész őrület,ma találkoztunk először és mi lett belőle!
-Tényleg el kell mennünk a családomhoz?-tudakolom,miközben Starbucks egyik eldugott zugában foglalunk helyet.Igazából ez izgat a legjobban.Nem akarom,hogy lássa az elcseszett nevelőcsaládomat.
-Úgy látszik.-mondja kicsit feszülten Lio.
-Szó sem lehet róla!-talán kicsit jobban felemeltem a hangom mit kellett volna,mert páran felénk fordultak.De Messi kifejezetten nyugodt maradt.Már már ilyesztő volt.
-Hidd el,nekem sem szerepelt a terveim között,hogy egy nyafka sztárocskával elutazok egy tök idegen helyre,ráadásul azt is ki kell még találnom mit kezdjek a menyaszony témával!-azt hittem csak rosszul hallok.Ki ez a tahó és mit csinált a kedves megértő Messivel?Velem így senki ne beszéljen!
-Oo a sztárfocistának problémája van a kevésbe gazdag és híres társaságával?Hogy oda ne rohanjak!-mondom gúnyosan és belekortyolok a kávémba.Ezt neked Lio!
-Nem erről van szó..-morogja ingerülten,szeme szikrákat szórt.
-Akkor mégis miről kedves Messi?Rontja az imidzsedet ha velem mutatkozol?Vagy talán azt gondolod valaki félre érthetné a viszonyunkat?-igazából nem akarok vele kiabálni mert kedvelem és nem is gondolom komolyan amiket mondok,de nagyon felbosszantott.
-Azt hittem azzal neked van problémád!Jaj dehogy viszem el Messit a családomhoz,még valaki azt hiszi van köztünk valami!-mondja megvetően,mire elkezdek röhögni.Na ezt ne!
Hogy juthat valakinek ilyen marhaság az eszébe?
-Mit nevetsz?-kérdezi még mindig ingerülten,lába idegesen dobog a padlón.
-Nem erről van szó!-mondom még mindig vihogva.
-Akkor?-egy csapásra elkomorodok.
-Nem mondhatom el...-sóhajtom és mélyen a szemébe nézek.Remélem megérti.