7.

5.6K 268 2
                                    

Sajnos tévedtem... Valójában eléggé zavart, hogy Dan két napi ismerettség után egy fiúval(a lányt még megérteném) felrúgja a hagyományainkat. Tudom, hogy szüksége van haverokra is akikkel megbeszéli, hogy melyik lánynak, milyen segge van, de Josh annyira nem volt szimpi számomra.

Reggel eldöntöttem, hogy inkább egyedül megyek suliba és írtam Dannek egy üzenetet, hogy ne várjanak. Nem volt kedvem Josh vigyorgó képét bámulni fél órán keresztül.

Épp a buszon ültem, mikor beugrott. Régen már találkoztam Joshhal. Kira említette, hogy régen itt éltek, de az anyja halála után elköltöztek. Egy osztályba jártunk 2.- ban és emlékszem, hogy Josh végig a hajamat húzgálta a tanórán egy éven keresztül. Mindig is szerette irritálni az embereket.
Vajon ő emlékszik rám?

Az iskola szünetben elindultam megkeresni Josht, de csak Danbe botlottam.
- Miért nem jöttél velünk suliba? - érkezett a kérdés.
- Egyedül szerettem volna jönni. Nem tudod, hol van Josh?
- A harmadikon megtalálod.
Gyorsan elviharzottam és futó léptekben közelítettem meg a legfelső emeletet. Joshnak lyukas órája volt. Egy padon ücsörgött egyedül és a jegyzeteit olvasgatta.
- Alison! - kiáltott, mikor meglátott. - Neked sincs órád?
- Josh te emlékszel arra, hogy 2.-ban osztálytársak voltunk? - tettem fel a kérdést kiváncsian.
- Hogy ne emlékeznék. Azt hittem már sose ugrik be neked. - mondta nevetve.
- Most mennem kell órára, suli után nem csinálunk valamit?
- Nekem oké. - válaszolt.



Szeretném, ha szeretnél.Donde viven las historias. Descúbrelo ahora