Szabad egy kávéra?

Most mihez kezdjek?

Felébredtem. Szörnyű álmom volt. Most biztosan szeretnétek tudni, hogy mégis mit álmodtam.Hát azt, hogy kirúgtak a munkahelyemről. Ok, ennél lehetett volna sokkal rosszabb is, de ez nekem egy rémálom lenne.

Most vagyok kezdő újságíró, és neméppen kezdtem valami jól az első napomon:

Kezemben egy pohár kávéval léptem be az épületbe. Körbenéztem a hatalmas épületben. Mindent üveg borított, így úgy éreztem magam mintha nem is egy épületben lennék. A földszinten középen egy óriási íróasztal állt, és először úgy láttam mintha nem ülne mögötte senki,de végül észrevettem hogy egy igen alacsony titkárnő ül mögötte. Odaléptem hozzá, és megkérdeztem:

-Elnézést, én Robert Ferrers vagyok, és Mr. Benett-hez jöttem. Én vagyok az új újságíró.

- Milliomegy új újságíró jön hozzánk nap mint nap. Szóval inkább azt mondhatná, hogy az egyik új újságíró.

-Bocsána....

-10. emelet 59-es ajtó.

- Mi, tessék?

- 10. e-me-let 59-es ajtó- mondta a hölgy szépen lassan,hogy megértsem.

- Rendben, köszönöm.-mondtam, és elindultam a lift felé. Még halkan hallottam,hogy a hölgy azt mondja maga elé: És ilyeneket vesznek ma fel újságírónak! Ennél még én is jobb lennék!- de nem igazán zavart,hiszen el voltam foglalva azzal, hogy iszonyatosan izgultam. Megnyomtam a lift hívógombját, és kb. egy perc múlva beléptem a lift ajtaján. Már majdnem becsukódott az ajtó, amikor egy igen csinos hölgy lépett be a liftajtón.

-Köszönöm, hogy megvárt!- mondta vékony hangján. Piros ruhát viselt, kezén fehér selyemkesztyű volt. Haja konytba volt feltűzve, és fején egy fehér, piros pöttyös kendőt viselt. Magassarkú cipője akárcsak fülbevalója és napszemüvege, piros volt.

-Igazán semmiség!

-Nem igaz. Más emberek igen gorombák tudnak lenni. És bár a lift egypercenként jár, nem szeretek egyedül utazni, vagy olyan társasággal, aki nem mer, vagy nem akar beszélgetni. De maga kedvesnek tűnik. Új itt? Még nem láttam errefelé.

- Igen, én vagyok az egyik új újságíró.

-Látom találkozott Helgával. Tudja, a mindenes titkarnővel.

-Igen, volt szerencsém- nevettem fel.

-Kinek fog dolgozni? Mármint ki lesz a közvetlen főnöke?

-Mr. Benett. Ismeri?

-Jajj, de illetlen vagyok! Még be se mutatkoztam! Mrs. Benett vagyok!- elcsodálkoztam. Mr. Benett az újságokban egy 50-es, őszhajú, kopaszodó férfinak lászott. Nem igazán illene hozzá egy ilyen csinos, fiatal hölgy.

-Mr. Robert Ferrers.-mutatkoztam be én is.

-Nagyon örültem, Mr. Ferrers! Sok szerencsét a munkájában! - szállt ki a liftből, mert éppen megérkeztünk. -Vagy maga is a férjemhez megy?-bólogattam. -Jöjjön megmutatom,hol van az irodája. Egy kis idő után már ott is voltunk az 59-es ajtó előtt. Gyorsan kinyitottam az ajtót, és előreengedve Mrs. Benettet, beléptem az ajtón. És akkor... Megláttam Mr. Benettet éppen egy hölggyel (gondolom a titkárnője volt) csókolózni. Mrs. Benett hisztérikusan rohant ki az irodából és Mr. Benett magyarázkodva futott volna utána, ha én nem állok az útjában. De sajnos ott álltam. A nagy megdöbbenéstől észre se vettem, hogy rámkiabál, hogy menjek arrébb, és mikor elindultam azt se tudtam, merre megyek. Így egyenesen belerohantam Mr.Benettbe, amitől a kávém egyenesen Mr. Benett ingjére ömlött.

- Maga hülye! Nem tud vigyázni? Azonnal tűnjön el az épületből!- ezután már nem nagyon emlékszem a dolgokra, csak arra, hogy futva menekültem az épületből.

Ezek után már nem is tűnik olyan nagy butaságnak amit álmodtam. Végülis lehet, hogy tényleg ki vagyok rúgva.