Szabad egy kávéra?

Újra itt

Másnap bementem a munkahelyemre. Nem azért, mert bármilyen véletlen folytán elfelejtettem volna,hogy az előző nap mit csináltam, és hogy nem ezekkel a szavakkal, de kirúgtak.
Azért mentem be, hogy megkérjem a főnököm, adja vissza a munkám. Na jó. Azért mentem be, hogy könyörögjek.

Mikor beléptem az ajtón (ezúttal kávé vagy bármilyen ital nélkül), egyenest a liftajtót vettem irányba. Helga furán nézett rám, de ez engem nem érdekelt, mert csak az járt a fejemben, mit fogok mondani a főnökömnek.

Egyenesen beléptem a liftajtón át a liftbe.Most nem vártam senkire. Nem volt kedvem társalogni. Miközben ment fel a lift, a szövegemet gyakoroltam:
Uram, tudom hogy nem szeretne visszavenni, és hogy szörnyű volt, hogy nem kopogtam és az ingét is sajnálom, ki is fizetem ha szeretné. De kérem vegyen vissza,mert a lakbért így is nehezen tudom kifizetni, és mikor felvett, azt mondta hogy van bennem tehetség.-kb. ezt szerettem volna mondani.

Mikor aztán (mostmár kopogás után) beléptem az ajtón és Mr. Benett idegesen közölte, hogy nincs sok ideje és gyorsan mondjam amit akarok, a beszédem kb.így hangzott:

Tu-tudom.... nem... visszavenni... sajnálom.... ingét... kifizetem... de.... lakbér, és mondta.... van benne... bennem....te...tehetség....
Szóval?-kérdeztem végül.

-Hát bevallom az inteviewn nagyon szimpatikusnak és tehetségesnek látszott, de ezután a beszéde után nem tudom,hogy jól tud- e fogalmazni.

-Igérem ezerszer jobban fogalmazok, mint beszélek.

-Pont egy ilyen emberre lenne szükségem.

-Akkor?

-Akkor irány a munka.

-És mi lenne az?

- Ha igazán azt akarja,hogy megtartsam,akkor készítsen egy csodálatos interviewt Miss Emily Gibbs-el, a híres színésznővel. Már évek óta könyörgök neki,de nem hajlandó nekünk interview-t adni. De ha maga rá tudja venni, akkor biztosan jó újságíró. Sok sikert!

-Köszönöööm!-rohantam ki az irodából. Bele is mentem valakibe, de nem érdekelt. Boldog voltam. Nagyon boldog.

Csak mikor hazaértem, akkor jöttem rá, milyen nehéz feladatra is válalkoztam...