Gyűlölöm. Vagy Mégsem? BEFEJEZETT

2/9

Egy padnál megálltam és csak zokogtam. 6 hónap alatt megismerkedhett több 100 lánnyal... Még csak most kaptam vissza...
- Brianna! - egy ismerős hangot hallottam. Luke.. Letöröltem a könnycseppeim. Majd megfordultam. - Hm..? - odalépett hozzám.
- Miért futottál el? És miért nem vetted fel a telefont se amikor hívtalak? - aggódástol csillogott szeme.
- Bocsi... 6 hónap... - a sírás folytogatott. Luke is lehajtotta a fejét. - Itt maradok, nem hagylak magadra.- igen ezt szeretném, de ez nagy lehetőség nekik a híressé váláshozz...
- Nem, menj. Van FaceTime, Skype meg az ilyennek. - erőltettem egy kis mosolyt.
- Szeretlek. De nem megyek el. Most pedig gyerünk haza. - kedvesen mosolygott majd megfogta a kezem, és haza indultunk. Elkell engednem. Beléptünk. És hát egy igen vicces látvány fogadott. Apa bohócnak volt Be öltözve és legalább 25 gyerek volt a nappaliban.
- Sziasztok! - apunak adtam egy puszit az arcára. A gyerekek ámulva néztek rám.
- Azta egy hercegnő! - kiabálta egy kislány. Idejöttek és átölelték a lábam mivel csak azt érték el.
- Jajj de aranyosak vagytok. - megsimogattam a fejüket.
- Kicsim kéne egy kis segítség... Kittiért elkell mennem. Utána meg munka.. Játszannál velük? - apu kérlelően rám nézett.
- Igen. - a gyerekek boldogan ugráltak.
- Ő a herceged? - kérdezte az egyik kisfiú.
- Igen. Ő a hercegem. - megcsokoltam Lukeot.
- Bri én kimegyek a fiúkkal focizni. - mondta Luke és már itt sem voltak.
- Na lányok akkor én megcsinálom a hajatokat csinálok csillám tetoválást és éneklek nektek. - a csajszik éljeneztek.
Nagyon gyorsan eltelt ez a nap. A gyerekeket elvitték. És megkértek h menjek el dadának az oviba. Igent mondtam. Luke ma itt alszik. Anyuék csak holnap jönnek haza. Elmentem zuhanyozni. És fehér neműben mentem ki.
- Ahw.. Brianna beindultam... - lenéztem a férfiasságára hát igen.. Ráültem a csipőjére.
- Hmm igen Lukey?.. - eszeveszetten bólogatott.