Nem ertettem mi volt ez.. Anyira le sokkolt mikor megláttam azt a pakkot mikor ki eset alfonz zsebéből.. Ettől a perctöl kezdve megingott bennem a bizalom alfonz iránt.. Lehet hogy eddig minden szava hazugság volt, talan semmi nem igaz, talan az a csabos mosoly is csak egy álarc, a benne lakozó kis ördög leplezése.. Tudom, tudom milyen az mikor egy drogos erdek hazugságot tesz egy ujabb, élet elkezdéséhez, egy ujabb elet kialakitasahoz.. Hogy az emberek ne a drogos oldalát lássák. Hanem az igazi énjét mielőtt elkezdte volna ezt.. Mindennek van oka.. Ahogy annak is , hogy ő ezt elkezdte.. Kevés ember jött és ment az életemben, de ő.. Eddigi bizalmam az emberek iránt elrontotta.. Ezek után nehezen biztam meg akárkiben is... Miután elment , nem tudom miért de könnyek lepték el zöld szemeimet.. Talan azért mert éreztem valamit iránta. Nemtudom... De nagyon rosszul éreztem magam.. Megbíztam benne.. Egéssz éjjel nem aludtam, ezen gondolkoztam , hogy vajon mi oka volt nekem hazudnia.? Ennyire nem bízott bennem.? Mély gondolkodásomban álomba szenderedtem..
Majd reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom..
Adams volt az..
Gondolkoztam hogy vegyem -e fel.. De végül nem tettem..
Majd irt egy sms-t amiben az ált :
" Szia. Nem tudom hogy mi a baj.. Talán valamit rosszul csináltam? Miért kerülsz? "
Nem irtam neki vissza... Nemtudtam neki elmondani, hogy valaki fenyegető hangon felhívott és azt mondta, hogy többé ne áljak vele szóba, vagy mind ketten meg bánjuk..
Igy hát inkább hagytam.. Nem válaszoltam a hivásaira, smseire, ha keresett nem nyitottem ajtót.. Nagyon fájt, hogy ezt kell vele tennem, de nem tehettem mást. Majd egy idő után szépen lassan elkezdtem felejteni...
Ez idő alatt alfonz sem jelentkezett, ám egy viharos este,valaki csöngetett.. Nem tudtam ki lehet az ilyen későn , igy hát megnéztem.. Alfonz allt az ajtó túloldalán, csurom vizessen, elázva.. Nagyon megessett rajta a lelkem, igyhat behivtam..
- Szia... Köszön lehajtott fejjel.. - szia.! Hát te?! Mit keresel itt az éjszaka közepén? - én csak.. - te csak mi?! Szakitottam félbe kicsit mérgesen.. -én csak sajnálom.. Sajnálom ,hogy hazudtam neked aisa.. Bocsáss meg..
Gyönyörű barna szemeiben, láttam a megbánást, hogy ezt tényleg komolyan mondja őszintén..
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- és mégis mire megyek a sajnálatoddal? Attol még nem felejtem al hogy hazudtal nekem.. Miért nem tudtad elmondani az igazat? * kerdeztem mogorván.. - féltem.. * Ismét lehajtotta fejét ,ajkai lefelé hajlottak.. Majd kigördűlt a szeme sarkából egy könny csepp.. Nagyon meg sajnáltam.. Éreztem hogy most őszinte, minden szava igaz.. - ne sirj.. * Megöleltem.. Ölelése olyan szoros volt. Mitha kincset szorongatna, alig akart elengedni.. - de mégis mitöl félsz alfonz?! * suttogtam neki szoros ölelkezésünk közben..
- attol hogy csak megvetnél, ha ez ki derülne.. És soha többé nem találkoznánk... * majd miután ezt elmondta nyomott egy puszit a homlokomra.. - nem! Megvetem a drogosokat.. Ez igy igaz.. De ha őszinte vagy elejétől kezdve akkor talán nem igy alakúl.. * majd még szorossabban elkezdett ölelni, úgy hogy szinte már levegőt sem kaptam.. - elég lessz.. Nem kapok levegőt.! * Nevettem el magam.. - bocsáss meg! Sajnálom.. - megbocsátok.! * Majd adtam neki egy puszit az arcára.. * adtam neki egy törölközőt, majd levetette vizess ruháit, és kiteregettem.. Bevallom nem birtam ki, hogy ne figyeljem izmos testét.. Nagyon jol nézett ki, alig birtam levenni róla a szemem, megfordult egykét huncut dolog a fejemben.. Majd miközben a ruháit teregettem, a hátam mögé osont, megölelt és lasacskán elkezdte csókolgatni a nyakat..
