Heaven [Befejezett]

2. Rész - Kezdet

Reggel korán keltem, így volt időm mindent megcsinálni. Még szendvicseket is tudtam készíteni. Bepakoltam a táskámba, és szolidan kisminkeltem az arcomat, majd fel is öltöztem. Elindultam az iskola felé, közben pedig összefutottam az új osztálytársammal.:
-Jó reggelt -köszön felém kómás fejjel-
-Neked is.. Meddig voltál fent? -halványan mosolyogtam-
-Öhmm... Asszem fél tizenegyig.. Nem értettem a matekot.. -erőltet magára mosolyt-
-Ha szeretnéd, segíthetek elmagyarázni iskola után -kuncogok-
-Az jó lenne -nevet- Akkor át is jöhetsz hozzánk -bólogat-
-De, jó a könyvtárban is -nevetek esetlenül, nem akartam tolakodó lenni...-
-Ahogy akarod -rázza a fejét-
Mikor beértünk az iskolába, helyet foglaltunk egymás mellett. Ma már többen is beszélgettek Kookieval. A mai napon dogát írtunk, amiből alig tudtam valamit.. tegnap egész este ezt tanultam.. Hogyan lehetséges ez?!! Persze padtársam segített, de akkor is.. Nem ő fogja helyettem letenni a vizsgát...
-Máskor tanulj.. -szól utánam kuncogva Junkook-
-Tegnap is tanultam... -ingattam a fejem-
-Látom -nevetve pakolászik a táskájában-
-De komolyan -keresem vele a szemkontaktust-
-Jó-jó, de akkor jobban.. -féloldalas mosoly-
Ezen már elnevettem magam. Olyan aranyoos *-* Lassan eltelt a nap, és elérkezett a tanítás vége.
-Akkor segítesz? -veregeti meg a hátam, amivel egy kicsit megijesztett-
-Ühümm -mosolyogva fordulok hozzá-
-De gyere máár át -húzza el édesen a szavait-
-Azt sem tudom hol laktok.. Tegnap ismerkedtünk meg -kuncogok-
-Nem baj.. Na gyere léégyszii -folytatja az előbbi beszédmódot-
-Na jó.. De nem leszek sokáig, még otthon is kell tanulnom -mosolyodok el-
-Ezazz -nevetve szaladt el a kabátainkért, majd a kezembe nyomta az enyémet-
-Köszii ^^ -felveszem a ruhadarabot-
Elindultunk a házuk felé.. És arra jöttem rá, hogy csak pár utcával lakik távolabb mint én. Bementünk a házba, és levettem a kabátom, amit Kookie el is vitt valahova felakasztani. Célba vettük a szobáját.
-Na, ez az én szobám -mosolyogva nyit be-
-Woow, egészen tiszta -nevetek, erre ő hangosan felröhög- Hát jó na.. Nem minden fiúnak ilyen -kuncogok-
-Tény és való.. -mosolyogva beljebb tessékel a derekamnál fogva, majd leülök az ágyára, és körbe nézek-
-Tetszik a szobád -állapítottam meg fél perc múlva, erre megajándékozott egy szép mosollyal, kipakoltam a táskámból és elővettem a matekot. Fél óra múlva hozott fel egy kis popcornt- Köszi -kuncogok zavaromban, majd veszettem pár darabot, amíg megettem, végig dőltem az ágyán. Erre ő zavarában elkuncogta magát, én pedig felkeltem, összekócolta a hajam. Kicsit morcosan néztem rá, de ezen csak még nagyobb röhögésben tört ki.
-Naa -húztam el a számat- Most hogy nézek ki..? -mutogatok a kezemmel, erre ő mosolyogva beltúrt a saját hajába.
-Neked még ez is jól áll -röhög-
-Na, el tudom képzelni mennyire -ingatom a fejem nevetve- Na de folytatjuk? -erre ő bólintott, majd egy fél óra múlva készen is lettünk, becsuktam a könyvemet , és beleraktam a táskába.
-Ha ezt nem magyarázod el, sosem értem meg -nevet-
-Örülök, hogy segíthettem.. De már mennem kéne.. -biggyesztem le ajkaimat-
-Maradj méég.. -nézett rám kiskutya szemekkel-
-Muszáj mennem.. -
-Jó, akkor hazakísérlek.. -mosolygott rám halványan-
-Okés -nevettem el magam-
Lementünk és felöltöztünk, majd el is indultunk. Pár perc múlva a házunk elé értünk, és elköszönni készültünk egymástól.
-Még egyszer köszönöm, hogy segítettél -ölelt meg-
-Szívesen, máskor is -nevetve visszaölelem, majd eleresztettem- Szia -intettem neki-
-Szia -kuncogva elindult a másik irányba-
Bementem a házba, és lepakoltam. Elmentem fürdeni, kajálni és lefeküdtem az ágyamba. Hamar elnyomott az álom.

~Remélem tetszett a rész.Köszi hogy elolvastad ^^~