Heaven [Befejezett]

3. Fejezet - 2. Rész - Örökké

Mikor hazaértem, már nem volt senki sem a házban. Levettem a kabátomat, és a cipőmet, majd felmentem a szobámba. Gyorsan lefürödtem, és ettem rántottát. Miután visszatértem az emeletre, megpillantottam egy post-it-et az asztalomon. "Seo, kérlek bocsájts meg.. Én nem úgy akartam.. Nem akartam neked ártani, csak megmenteni téget Jimintől.. Sajnálom.. •Jungkook•" Nem hiszem el, hogy ennyi idő alatt csak egy ilyen kis hülyeséget tudott leírni.. Most komolyan.. Mit éreztem én, amikor összejöttem vele?? De azt nem gondoltam volna, hogy idáig fajulhatnak a dolgok.. Nem tudom, hogy meg fogok-e tudni bocsájtani neki.. Még meglátjuk mit hoz a jövő..
Már hetek teltek el, és nem beszéltem senkivel semmit, bár ez alól kivétel anyukám, aki azt mondta, hogy nehogy rendezzek egy szülinapi bulit. Mivel a mai napon van a szülinapom.. Szuper.. Mondtam neki, hogy eszem ágában sincs, meg amúgy sem tudnék kit meghívni.. Na ja, a fél nap unalmasan telt, ezt az időt pedig youtubbal, és lolozással (leauge of legends) töltöttem. Utána megkajáltam, és leültem olvasni, amikor megszólalt a csengő.. Magamban reménykedtem, hátha egy régi barátnőm, Channi keres, bár erre nagyon kicsi volt az esély. Lassan leballagtam a lépcsőn, és a legnemkívánatosabb személlyel találtam szembe magam. Jeon Jungkook egy szál rózsával a kezében, ami nem mellesleg a kedvenc virágom..

-Öhm.. Szia.. -mondta alig hallhatóan, bátortalanul-

-Szia.. Mit akarsz? -néztem rá érdeklődve-

-Téged.. -hajtotta le a fejet-

-Na, azt már régen elszúrtad.. -raztam meg a fejem-

-Nem kaphatnék még egy esélyt..? -pillantott mélyen a szemembe-

-Öhm.. Nem tudom.. Úgy érzem képes lennél mégegyszer ezt tenni velem, amit nem igazán szeretnék újra átélni.. De ezek mellett pedig ott áll, hogy mindenki megérdemel még egy esélyt.. -mondtan lassan, kicsit gondolkodva-

-Kérlek.. -suttogta, és úgy érzem rosszul látok.. Vagy most komolyan elkezdett könnyezni a szeme..?-

-Jungkook.. Nem kaphatnék egy kis időt..? -kérdeztem félénken-

-Seo.. Kérlek.. Csak idő pazarlás lenne, és azt mondd, amit a szíved érez.. Ha szeretsz, kérlek ne engedj el.. -mondta potyogó könnyekkel.. Ritkán látni olyan fiút, aki sír.. De nem érdekel.. Nem azért sír, mert gyenge! Hanem miattam.. És ez (számomra) fontosabb mindennél. Szóval odaléptem hozzá, és szorosan magamhoz öleltem, amit természetesen rögtön viszonzott is-

-Szeretlek Jeon.. Adok még eggyet, de remélem többször ezt nem fogod megtenni..-sugttogtam a fülébe, erre ő lassan megcsókolt, de ebben a csókban benne volt minden megbánása, szomorúsága, és az irántam való szeretete-

-Amúgy.. Ezt neked hoztam..-nyújtotta át a rózsát- Boldog szülinapot szerelmem -mosolyodott el halványan, kisfiúsan.

~Annyeong 😁 Meghoztam az új részt, most hamarabb, hagy legyen nektek gyereknap ☺ Szóval remélem tetszett, ha igen akkor pedig csillagozzatok, és ne felejtsetek el kommentelni sem. Még lenne egy dolog.. Úgy tervezem, hogy már csak pár rész lenne a sztoriból.. DE EZ MÉG NEM BIZTOS!! Hát, azért remélem nem vagytok rám mérgesek.. És szomorúak se legyetek ☺ (ki lenne emiatt szomorú xD mindenki happy, mert befejezem xD), mivel valószínüleg e történet helyett lesz egy új, bár azt még nem találtam ki, hogy mi legyen, de nem kell aggódni, biztos hogy lesz 😅 1000% Na de ennyit szerettem volna közölni veletek.. Találkozunk a következő részben, ami hamarosan érkezik 😏 Bye-bye ✋~