Heaven [Befejezett]

3. Fejezet - 1. Rész - Örökké

~ Na akkor új fejezet, újult erővel XD ~

Én csak próbáltam levakarni Jungkookot Jiminről. Pár perc múlva ez sikerrel is járt..

-Jungkook!! -néztem Jiminre, akinek tiszta vér volt az arca-

- N-nem fogom fel-feladni Jeon! -mondta dadogva, én pedig kíváncsian néztem Jungkookra.. Nem értettem ezt az egészet, ami körülöttem zajlott.. Kook még belerúgott egyet Jimin lábába-

-Szerintem elég lesz.. -mondtam neki kérlelően, hogy hagyja abba- Menjünk haza.. -öleltem magamhoz-

-Menjünk.. de veled is lesz megbeszélnivalóm.. -nézett rám kicsit mérgesen, de nem is törődtem vele.. csak bólintottam, és kiindultam a sötétségbe. Pár perccel később már Jungkookal az oldalamon sétáltam a hazafelé vezető úton, majd mikor bementünk a lakásba, levettem a cipőmet, és nyomomban Kookal, elindultam a felfelé vezető úton a szobámba, majd helyet foglaltam az ágyamon-

-Mit is szerettél volna mondani? -néztem rá kérdőn-

-Azt, hogy miért is indulsz csak úgy útnak..? Legalább megbeszélted volna velem, hogy találkozol ezzel a f*szfejjel! -mondta idegesen-

-Tudod, valaki írt nekem reggel üzenetet, hogy találkozzak vele! Nem tudtam hogy ő az!! -kiabáltam, és már a sírógörcs is kerülgetett..-

- És mi a jó úr istenért kell olyannal találkozni, akiről nem is tudod hogy ki?!! -üvöltözött.. könnyeim pedig lassan végig folytak az arcomon.. Tudtam hogy igaza van.. De fájt, ahogy ezeket mondta.. Nem akartam elhinni, hogy egy ilyen személy a barátom..-

- És miért kell kiabálni? -suttogtam alig hallhatóan, a mondat végén pedig már a hangom is elcsuklott-

-Mi?! Hogy mégis miért kell kiabálnom?! Szerinted?!! -mondta hangosan, majd eljött az a pillanat, amit sosem hittem, hogy bármikor is be fog következni kapcsolatunk során.. Pofoncsapott.. Alig bírtam felfogni, hogy mit tett.. Zokogva kirohantam az ajtón, Jungkook pedig bocsánatomért esedezve jött utánam.. Felkaptam a kabátomat, zsebébe pedig beraktam a telefonomat. Gyorsan felvettem a cipőmet, és elindultam.. Elindultam az éjszakába, amit csak a kinti fények világítottak meg.. Jungkook már nem jött utánam.. Remélem most boldog.. Ezzel hatalmas sebet ejtett lelkemben, és olyat, amit soha az életemben nem fogok elfelejteni. Most csak magányra vágytam, nem akartam senkivel sem találkozni.. Főleg azokkal az emberekkel nem, akikkel ma a napomat töltöttem.. Ez az egész amiatt a hülye üzenet miatt volt, és miattam. Annyira igaza van Jungkooknak, de akkor sem közölte túl jól.. Nem is értem, hogy hogy merte ezt megtenni velem. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben mászkáltam a városban. Leültem egy padra, ami a Han folyónak a sétálója mellett volt elhelyezve, és elővettem a telefonomat, majd elkezdtem olvasni.. Kb 1 óra elteltével rám jött az álmosság, szóval elraktam a készüléket, és lassan elaludtam a padon.. Úgy nézhettem ki, mint egy csöves.. de nem nagyon érdekelt másoknak a véleménye. Azt képzelnek rólam amit akarnak.. Az ismerőseim úgy is tudják, hogy valójában milyen is vagyok. Reggel a napsütésre ébredtem, majd felálltam, és derekamra kötöttem a vékony kabátomat. Célba vettem az egyik kedvenc, közeli kávézómat, majd kértem egy zöldteát.. Így ballagtam hazafelé, remélve, hogy Jungkook már nem lesz a házunkban.. Még jó hogy anya nincs otthon.. már biztos halálra aggódta volna magát miattam.

~Annyeong! Meghoztam az új részt ^^ Remélem tetszett, talán sikerült kicsit hosszabbra megírni.. Ha tetszett, ne felejtsétek el csillagozni.. Szerintetek Seo meg fog bocsájtani Jungkooknak..? Véleményeket a komment részlegben ki is fejthetitek, de a már egy szavas válaszoknak is nagyon örülök! :D Találkozunk a következő részben, addig is jó olvasást! Bye-bye! ^^~