Életem Részévé Vált..

2.rész°

Baktattam?Nem inkább rohantam a suli felé.Az emberek megnéztek,hogy miért futok.Hát vajon miért?
Elment előttem egy kocsi,na igen nem olyan mint a miénk,hanem sokkal jobban nézett ki.Na igen,eddig nincs semmi különös ebben a kocsiban.Ahogy elment előttem,megállt.Lihegve elsétáltam a kocsi előtt,nem bírom tovább,nem az erősségem a tesi.
-Hé.-szólt ki valaki a kocsiból.Megfordultam,és Hemmingset láttam ki kiáltani.
-Gyere elviszünk.-röhögte el magát.
-Ja,én meg olyan ribanc vagyok hogy be is szállok.-röhögtem el magam.Már épp fordultam volna el a másik utcába,mikor egy ismerős hangot hallok meg.
-Gyere már End.-röhögte el magát Andy.
-Nem.-jelentettem ki.S elindultam a másik utcába.
Utánnam tartott a kocsi.Nem szóltam semmit,hiszen úgy sem érdekli őket az én véleményem.
-Jó a segged.-mondta,Luke.
Oda sem figyeltem.
-Ni csak,ott egy ribanc-mutattam az útszélen álló kurvára.-menj és dugd meg,mint az osztály minden csaját,az osztályfőnököt se hagyd ki.-kacsintottam,majd elindultam a suli kapujához.Beértem,egy sóhajt követve bementem a gimnáziumba,ahol nyüzsgő embereket/diákokat pillantottam meg.Na, vágjunk neki ennek a napnak is.Benyitottam velem együtt öt emberrel a gimibe.Mindenki minél hangosabban beszélt,én a portához mentem,ahol hosszú sor állt.Majd mikor én kerültem sorra kiadták a kulcsot,s a szekrényemhez indultam.Betettem a felesleges cuccokat.S indultam is a terem felé.Alig bírtam bejutni.Megyek,megyek a nagy tömeget sodorja az ár,vele együtt engem is.Tolakodni próbálok,észre se véve hogy egy verekedés közepébe löktek.Szóval mindenki ide jött.Egyszercsak belöktek a verekedés közepébe.Próbáltam négykézláb a tömegbe oszlani,de nem ment,a lábamnál fogva visszahúztak.Megint próbáltam visszajutni,de most a lábaktól nem tudtam beoszlani..ekkor egy láb visszalökött.Remek,mondhatom.Megint próbáltam kikeveredni a fiú keze szorításából,szerencsémre sikerült.De most hogy jöjjek ki?Közben mindenki szurkolt valakinek,Hajráztak,ugráltak.Engem észre sem véve,hogy ott vagyok.Ekkor már azt sem tudtam hogy egyáltalán élek -e,annyira összerugdostak a lábak,és a magass sarkúk tűhegye,a kezem összetaposta.De nem vérzett.😌
Ekkor valaki megfogta a vállam,s felsegített,mindenki elcsendesült.Na,most vettek észre.
Luke,volt az.Legszívesebben ott maradtam volna..minthogy felsegítsen.De ha belegondolunk,......neeem utálom Luke Hemmingset.
-Köszi.-morogtam az orram alatt.
-Szívesen,máskor is.-mondta,és széles vigyorra húzta ajkait.Úristen,ne is képzeljétek hogy nézhettem ki...Mint egy érett paradicsom.Majd csengettek és a földről összeszedtem az elejtett füzeteket,ceruzákat..de sehol sem találtam a tankönyvet.
-Gyere.-mondta Andy.-majd nézed az én tankönyvem és kész.-mondta,és elindultunk a terem felé.
-Nagyon szeretlek,te fasz.-mondtam.S elröhögtem magam.Csak Andy ismer igazán.Ő tudja hogy milyen vagyok igazából.De senki más nem ismer.
Beértünk a terembe.
-End,ugye nem baj ha most Luke mellé ülök?-kérdezte félve.
-Menj csak.-mondtam,s halvány mosolyt ejtettem,hogy hatásosabb legyen.
-Mindig ilyen kedves?-suttogta a mögöttem űlő Luke Andy-nak.
-Nem,igazából olyan mint a többi gyerek-suttogta vissza.S ahogy ezt meghallottam elmosolyodtam.