-KELJ FEL.-kiáltotta a telefonomból jövő hang.Kénytelen voltam cselekedni.
Kimentem a fürdőszobába.Aztán visszasiettem a szobámba,mert ott hagytam a ruháim.A ruha összeállításom egy szűk farmerből állt,és egy szürke pólóból állt.Aztán tettem egy kis korrektort és mentem is a konyhába,ahol anya fogadott tükörtojással.Egy mosolygó smiley-t formázott.Az engem figyelő édesanyámra vissza mosolyogtam,aki engem figyelt.
-Kislányom,elkésünk.-ordított ki apa a garázsból.Majd felálltam,s megöleltem anyámat.Majd távoztam a számomra kedves helyiségből.
Beültem a régi öreg kocsiba.Apa nemsoká beült mellém.
Ahogy apa beindította úgy fulladt be.Apa indította volna, néhányat puffogott,majd leállt.Megint eljátszotta volna.De kezét megfogtam.
-Apa,nem kell.Hidd el oda találok.És nem fogok elkésni.-olvastam gondolataiba.Beleegyezően nézett rám.Majd ejtettem felé egy egy olyan "szeretlek,és nem lesz semmi baj" mosolyt.És becsuktam a kocsi ajtaját,amibe belerezgett a kocsi.Legalább nem esett le az ajtó.Upsz,elkiabáltam magam..hangos esést hallottam,megfordultam és látom hogy a kocsi ajtaja esett le.Remek.Apa aggodalmas arcára pillantottam,amitől megnyugodott.Majd indultam az iskola felé.Nagyon aggódó,féltő,kicsit az agyamra mennek.De szeretem őket.
ESTÁS LEYENDO
Életem Részévé Vált..
De TodoEgy lány akit nem vesznek észre,mindaddig amíg a suli menője bele nem szeret?De miért szereti meg?Hogyan?Sorozatos kérdések jönnének.De erre még nemtudok válaszolni,vagyis nem akarok.A lány visszahúzódó,nem szeret a középpontban lenni.De muszáj lesz...
