Életem Részévé Vált..

5.rész°

Majd elsietett a tömegbe.Egy percre megálltam,hogy azt akarja hogy találkozzunk?Örömömbe ugrottam egyet..s a terem felé vettem az irányt.
Az osztályfőnök Elmondta a mondani valóját..bla bla bla.
-Van valami?Amit esetleg elszándékoztok mondani?Valami ami az osztályba történt?-érdeklődött.Szerényen felemeltem a kezem.
-Tessék...-nemtudta a nevem.
-End.-fejeztem be helyette is.
-Tessék End.-mosolyodott el,bár elég kétszínű mosoly volt az biztos.
-Nem találom a szekrénykulcsom.-jelentettem ki halkan.
-Oh,ez estben..Nem látta valaki a kulcsot?-kérdezte az osztályfőnök.Senki se válaszolt..
-Rendben..akkor majd menjen le a portára.-mosolygott.-Mit szólnátok ha elmennénk kirándulni?-kérdezte,mire felröhögött az osztály.

14:47
A teremből indultam a porta felé.Alig jutottam el oda..mindenki ki akart jutni.Majd hogy ott estem össze.
-Jó napot!-mosolyogtam,bár inkább nem ezt tettem volna.Aki a portán volt..újságot olvasott.Az üveg ketté választott tőlle.Szóval,nem hallhatott.
Kopogtam.Mire felpillantott.
-A kulcsom elvesztettem.Kaphatok egy újat?-kiabáltam.
-Hanyas szekrény?-kérdezte mogorván.
-376.-válaszoltam.
-Rendben.-mondta-pár nap és új kulcs tulajdonosa lesz.-mondta.Mi???Pár nap?Addig mi lesz velem??És a cuccaimmal????Ekkor mérgemben a tömegben siettem a szekrényem felé.Már alig-alig voltak a gimiben.
Mérgemben a szekrényemhez vágtam a kezem,s a fejem a szekrényhez döntöttem.Majd ekkor valaki megfogta a vállam.
-Minden rendben?-kuncogta el magát.
-Úgy látom jó kedved van.Megdugtad a csajt?-fordultam Andy felé.De nem ő volt..hanem egy szöszi.Ilyedten meredt rám.Kikerekedett szemekkel néztem..hogy beszélhettem így vele?Ilyen nyíltan??Egy idegennel?
-Bocsi..csak azt hittem Andy.-vakargattam tarkóm.S elbújtam volna,olyan szégyenben éreztem magam.
-Aha.-válaszolta egyszerűen.-mit keresel itt?-kérdezte.
-A szekrényem.-húztam számat félmosolyra,bár látszott hogy nem valami remek helyzet.
-És te?-kérdeztem félénken.
-Ja,nekem kosár edzés.-mosolyodott el.
-Tudok segíteni?-ajánlotta fel.
-Nem,ebben biztos nem.-mentem ki az épületből.
Ekkor megpillantottam Zack-et aki türelmetlenül áll ott.Kimentem.
-Mit vagy oda ilyen sokáig?Enyém vagy baby.-nyomott a falnak.
-Nem!Nem vagyok senkié!-ordítottam.
Ekkor a hasamba rugott.A falnak estem.Nagyot zendült.Mire halkan sírni kezdtem.Ekkor leguggolt hozzám,s elkezdett puszilgatni.Mire ellöktem magamtól.Ekkor megpofozott.Elakartam futni,de nem engedett.Ekkor megjelent Luke.
-Luke.-sírtam.Ekkor odament Zack-hez,s elkezdtek verekedni.Mikor már annyira agyonverte Zacket hogy elmenekült,hozzám sietett.Én ott a falnál kuporogva,halkan sírtam.Hajam eltakarta arcomat.Leguggolt elém,s a hajam eltürte a fülem mögé.
-Jól vagy?-kérdezte.Megráztam a fejem,ezzel jelezve hogy 'persze' s felálltam s hazafelé indultam.Mikor megfogta a csuklómat.
-Nem mehetsz ilyen állapotban egyedül az utcán.-nézett aggódóan a szemembe.
-De haza tudok menni-törölgettem könnyeim,s próbáltam kiszabadítani kezem szorításából.Ekkor felkapott,mint a mennyasszonyokat,és az autójába tett.S ő is beszállt a kocsiba.
-De nem kellett volna.-magyarázkodtam.Elhallgattam egy pillanatra-de neked nem kosár edzésed van?-törtem meg a csendet.
-Még nem kezdődött el.-mondta,s az utat figyelte.Milyen helyes,és megmentett a megerőszakolástól.A megmentőmbe szerettem bele.Ekkor megállt a kocsi.
-Köszi.-mosolyodtam el.S ahogy rámnézett,éreztem azt a bizsergést.
-Máskor vigyázz magadra.-jelentette ki,s apró puszit nyomott arcomra,mire a paradicsom legérettebb változatát öltöttem orcámra.
Majd ahogy bementem a házba..