Életem Részévé Vált..

4.rész°

Megszólalt a csengő,kimentem a teremből..úgy látszik elsőnek,mert senki nem volt még kint.Na,ezt megszoknám.Andy mellém baktatott.
A szekrényemhez mentem,elővettem volna a kulcsom..kutattam a zsebeimbe,a táskámba.Andy furcsán nézett rám.
-Na,figyu remélem meglessz a kulcsod..de nekem mennem kell.-pillantott a csaj felé.Bólintottam egyet,s tovább kutattam..na,most hova tettem?Ekkor valaki a vállamhoz ért..Jól eső érzés futott végig rajtam.Majd az illető felé fordultam..Uraaam atyám ez Zack..sokan mondják hogy menő de jó tanuló,meg kedves.Nagyon szimpi..😌
-End?-kérdezi kedves mosollyal.
-Igen.-válaszoltam.-nem valami szép név.-böktem ki.
-De a viselője még szebb.-villantott egy 1000 wattos mosolyt.Na jó,End,térj észhez.Nem szabad egy ilyen srácba beleszeretned.
-Köszi-mondtam,majd keresni kezdtem a kulcsot.
-Mit keresel?-kereste figyelmemet.
-A kulcsot.-válaszoltam szűkszavúan.
-Nincs meg?-kerekedett el a szeme.
-Nincs.-szögeztem le.
-Gyere,akkor kérjünk másikat portán.-ajánlotta fel.
-De nincs idő..mindjárt csengetnek.-sóhajtottam egyet,majd a lépcső felé indultam.Mikor visszarántott.
-De akkor..-vakargatta tarkóját.
-De akkor?-kérdeztem vissza.
-Majd megtudom oldani egyedül is.-mondtam.Ekkor mellém jött..és kereste szemkontaktusomat.
-És...mi a hobbid?-kérdezte.
-Komolyan?-nevettem fel kínosan.-egy strébertől kérdezni ilyeneket?-néztem rá,s láttam ahogy arcáról lefagy a mosoly,és elkomolyodik.
-Rendben.-mondta,s sietősre vette a dolgot.-csak még annyit,hogy mikor vége az órának,akkor találkozzunk a kijáratnál.-magyarázta.Én pedig döbbenten meredtem magam elé.