Just friends, or not?

22.

Kocsival a gyalog fél órás út meg sem kottyan. Kivéve, ha Luca-ról van szó. Ő ugyanis képes megkavarni a dolgokat úgy is, hogy azt egyáltalán nem akarja.
Már egy ideje úton voltak, nyomukban egy rendőrautóval. Nem őket üldözte, egyszerűen csak mögöttük haladt, de látszólag nagyon zavarta ez a tény a vezető ülésben ülő fiút. Feltűnően sokat nézett a visszapillantóba, a homloka verejtékezett, ezért sokszor le kellett törölnie azt, ujjaival szüntelen a kormányon dobolt, vagy ha mégsem, akkor olyan erősen szorította, hogy elfehéredtek az ujjai. Dottie nem mert rákérdezni, mi a probléma. Ő a cipőjét levette, lábait felhúzta az ülésre, fél karjával átkarolva a földet bámulta és a szabad kezével zavartan az ülést piszkálta. Néha-néha a zavart fiúra nézett. Nem tudta, mit tehetne. Fél, hogy ha rákérdez, megint előjön a fiú pszichopata éne, és idegességében bele hajt egy fába vagy ilyesmi. Végtére is, megteheti, és eléggé kiszámíthatatlan. Az ilyenek mellé nem tanácsos beülni, pláne ha alig ismered. De Dotie nem az a fajta, aki ilyenen gondolkodna mielőtt megteszi. Őszintén szólva Dottie nem az a faja, aki bármin is gondolkodna.
De abban az esetben, mikor a szívügyeiről van szó, pláne nem érdekli semmi, ilyenkor az orránál fogva lehet vezetni. Bárki mellé beül, aki azt mondja, hogy elviszi őt élete szerelméhez. Akkor is, ha az bármelyik pillanatban ideg összeroppanást kaphat.
- Oké, nem akartam firtatni a dolgot, de figyelembe véve, hogy mindjárt eltöröd a kormányt, rá kell hogy kérdezzek. - helyezkedett el normálisan az anyósülésen, mikor megunta a kussolást - Mi a baj? - közben felvette a cipőjét is

- Semmi. - mondta, rá sem nézve. A fiú idegességtől remegő hangja megrémisztette a lányt. Naná, hogy volt valami.
- Figyelj, más esetben nem szólok bele a dolgaidba, de most én is itt ülök veled a kocsiban. Ha attól félsz, hogy valami bűnöd miatt leállítanak a zsaruk, akkor ajánlom figyelmedbe a sebességhatárt. Perceken belül leállíthatnak hogy megbüntessenek, amiért itt száguldozol, és az idegességed miatt bármit is tettél, le fogsz bukni. - magyarázta - Lassíts már! - kiabált rá.
- Jó. - vett vissza kicsit. - És tényleg ne szólj bele a dolgaimba.
- Rendben. - dőlt hátra sóhajtva. Kezdi megbánni, hogy egyáltalán elindultak. Luca aggasztó viselkedése mellett még azt sem tudja, mit fog mondani. Vagy hogy otthon van-e Alex, és ha igen, milyen állapotban. Hisz mi tagadás, szereti alkoholba és tudatmódosítókba fojtani a bánatát. - Figyelj, szerintem forduljunk vissza. - fordult felé idegesen. - vagy csak tegyél ki itt és mindketten megyünk a saját dolgunkra. Mégsem akarok beszélni Alexel, majd máskor.
- Mi? Nem állhatok meg. - mondta idegesen, egyre többet nézve a visszapillantóba - És egy ideig nem is fo... - kezdett bele a mondatba, de félbe kellett hagynia a mögöttük megszólaló sziréna miatt. - Bassza meg! - csapott egyet idegesen a kormányra, és félrehúzódott.
- Én szóltam. Túllépted a sebességhatárt. - vont vállat a lány.
- Kussolj! - ordított rá, és idegesen hátradőlt. Szapora lélegzetvétellel lehúzta az ablakot, mikor az egyenruhás nagydarab férfi bekopogott.
- Jogosítványt, forgalmit. - mondta köszönés nélkül, Luca pedig válasz nélkül előkotorta a kesztyűtartóból a kért iratokat, és átnyújtotta. - Ryan Stump? - húzta föl a szemöldökét a férfi. Dottie kerek szemmel nézett a fiúra, aki vagy neki vagy a rendőröknek, de hamis nevet adott meg.

- Igen. Probléma van?
- Személyi igazolványt kérnék. - mondta válasz helyett.
- Máris. - kutakodott idegesen, és ezt is átadta.
A férfi egy ideig nézegette, oda-vissza pillantgatott közte és a kártya között, majd a társának adta, aki egy szintén nagydarab férfi volt. Most már ketten vizsgálgatták, Luca pedig próbálta leplezni idegességét.
- Megkérném, hogy szálljon ki a járműből. - mondta a később csatlakozott férfi.
Luca felhúzta az ablakot. Egyik kezét a kilincsre helyezte, másikat nadrágja hátsó zsebébe csúsztatta, és félig kihúzott belőle egy fegyvert. Dottie hirtelen nem tudta, hogy hova keveredett. Nem akart hinni a szemének. fiú hátrafordult. - Maradj itt. - szólt rá a lányra, aki nem is reagált, csak a fegyvert nézte.