Just friends, or not?

4.

A múzeumos eset óta eltelt pár hét. Péntek reggel van. Ez is egy átlagos, unalmas napnak indult. Dottie felkelt, újra szívrohamot kapott Alextől, aki majdnem minden reggel a szobájában várja a lányt, hogy felébredjen.
- Mar jó pár éve ezt csinálom, hogy nem szoktál még hozzá? - röhögött Alex.
- Talán mert mindig megijesztesz, annyira, hogy elfelejtek mindent? - tárta szét a karját.
- Szia Alex- lépett be a szobába Dottie anyja - Dottie, csak szólni jöttem, hogy ma délután nem leszek itthon. Bár nem mint ha annyira számítana, mivel a napok nagy részében észre sem veszel.
- Mi? Dehogynem! Csak elfoglalt vagyok.
- Azért egy szia még nem vesz el időt a rendkívül fontos alvásodból.
- Szia - mosolygott.
- Nagyon vicces. Mindegy, a lényeg, hogy ha valami kéne, ne keress, nem leszek itt.
- Anya várj. - szólt utána a lány, de már kiment - Szeretlek - mondta, kissé halkabban.
- Szerintem nem hallotta - tette a vállara a kezét Alex.
- Nem mondod?- állt fel az ágyról, és kitoloncolta a fiút, hogy öltözhessen.
- Tudod, van két kezem, és itt egy kilincs. Bármikor bemegyek!- mondta Alex a csukott ajtó mogul egy kis várakozás után.
- Akkor gyere.
- Mi a... - próbálkozott bemenni - Mióta van kulcsod az ajtóhoz?
- Mióta rám törtél, és apám meglátta, hogy perverzketsz.
- Hogy én? Te érezted magad sztriptíz bárban!
- Túl nagy a képzelőerőd, én nem csináltam semmit. - nyitott ajtót. Már felöltözött. Egy fél másodpercre rámosolygott a fiúra, majd ott hagyta, és kiment a ház elé.
- Azért megvárhatnál. - jött utána
- Minek?
- Csak... Mert.
- Ja, logikus. - indult el.
- Mikor feküdtél le?
- Tessék? - nézett rá Dottie értetlen fejjel.
- Mikor feküdtél le? Ismerem ezt a viselkedést. Akkor vagy ilyen, mikor alig alszol. Tudom, óvoda óta tanulmányozlak.
- Én nem is..
- Pisszt - tette az ujjat Alex Dottie szájához - Ne beszélj annyit. - közelebb hajolt, mint aki épp meg akarja csókolni, majd amikor majdnem összeért a szájuk, végignyalta az arcát, mire Dottie egy pofonnal ajándékozta meg. Érett emberek, az nem kifejezés.
- Ribanc - röhögött Alex az arcát dörzsölgetve.
- Kérsz még egyet?
- Ribancot mondtam volna?
- Aha.
- Jó, mert azt is akartam.
- A másik arcodra is kérsz egy olyan szép, piros tenyérnyomot, vagy inkább a szemed alá kérnél egyet?
- Kösz, még nem tervezek felcsapni szivárványnak, de megfontolom.
Megegyeztek, hogy abba hagyják a verekedést, hogy maradjon valami Alex önbecsüléséből, ne kelljen amiatt kórházba mennie, hogy megverte egy lány. És mivel ő nem üthetett vissza(mivel lányokat nem üt meg), más megoldás meg nem jutott eszébe, csak hogy hagyják abba. Fura, mikor egy okos gondolat is kipattan az agyából. Bunyó helyett inkább szócsatát folytattak út közben, mígnem elértek a suliig. Az iskolaajtóban állva mindjárt elment a kedvük az élettől, és szomorúan kullogtak be a termükbe. Dottie leült, és felrakta a lábát Alex székére. A fiút nem zavarta, ő úgysem oda készült, hanem inkább lesodorta Dottie táskáját, és ráfeküdt a padra. Ez így oké, de elkéstek a kis harcuk miatt, és az óra már javában tartott.
- Talán a két késő legalább annyival megtisztelhetne, hogy elnézést kér, és fülét farkát behúzva csendben a helyén ül, ha már nem esett jól nekik időben beérni.
- Én se a fülemet, se a farkamat nem tudom behúzni - szólalt meg Alex.
- Nekem nincs is farkam - szállt be Dottie is.
- Oké. Akkor panaszoljátok el ezt az igazgatónak. - vágta földhöz a krétát a tanár.
- Tanárnő, idegbetegnek tetszik lenni. - állapította meg Dottie - Nem inna valamit?
- Te most viccelsz velem? - kidagadtak az erek a tanár homlokán. Ha szemmel ölni lehetne...
- Ó nem, dehogy! A legközelebbi kocsma itt van egy köpésre!
- Nos, kedves Dorothy. Köszönöm az ajánlatát, szívesen elemezném ezt ma délután a szüleiddel.
- Elemezni? Csak meghívtam egy üveg sörre!
- Ma tanítás után a tanári előtt álljon a szüleivel együtt! - ordította.
- Nem megy, anya nem lesz otthon, apa pedig dolgozik. - mondta, tettetett szomorúsággal.
- Hogy az a... - és megszólalt a csengő. Az osztálytársaik hálás pillantásokkal jutalmazták a lányt, és gyorsan kimentek a teremböl, mielőtt a tanár mondhatná, hogy valamikor bepótolják az órát.
- Jól vagy? - bökte meg Dottie Alexet, aki a padon hasalt (természetesen a megszólítás ellenére sem szállt le onnan), rázkódó vállal.
- Várj - mutatta fel az ujját. Röhögött még egy kicsit, majd felnézett. A szeme vörös volt a sírástól, annyira nevetett. Leszállt a padról, továbbra sem hagyva abba a nevetést, összepakolt, és indultak a kémia terembe, ugyanis most kémián kell szenvedniük.
Dottie leült, rádőlt a padra, és pillanatokon belül el is aludt, annak ellenére, hogy a szünetben be sem mehetne, csak lepakolni a cuccait. De mióta is érdeklik őt a szabályok?
Alex otthagyta őt, és elindult a büfébe, mert elmondása szerint az Alien bébi ki akar mászni a gyomrából, és muszály ennie valamit.
- Alex - szólt utána egy lány. Fekete haja volt, mogyoróbarna szeme, egy "Bad hair day" feliratos, szürke pólót, egy fekete rövidnadrágot, fekete harisnyát, és bordó Marten's bakancsot viselt. Alexnek bejött a stílusa, persze, hisz a lány rocker volt. Ennyit lehetett tudni róla, szóval Alex értetlenül nézett a látszólag izguló lányra.
- Miaz?
- Áh, semmi, hagyjuk - fordult meg, de Alex megfogta a karját. Ijedten nézett vissza a lány.
- Mit akartál? - mosolygott megnyugtatás képp.
- Én. én.. én
- Nyugi, nem eszlek meg - nevetett.
- Csak annyit akartam, hogy ma lesz egy buli, és gondoltam, biztos érdekel.
- Milyen buli?
- Hát... Ő... - megvakarta az állát, majd sóhajtott egyet. - Jó. Semmijen. Vagyis biztos van. De nem szoktam bulikba járni. De szerintem te se. Viszont most nyílt, vagyis pár hete nyílt egy étterem, gondoltam elmehetnénk mármint te is, meg én is. Vagy... mi. Vagyis... Áh, hagyjuk hülyeség. - dörzsölte meg a homlokát - Gratulálok Jenna, te idióta - suttogta magának. Legalább Alex megtudta a nevét, mivel a lány nem tud suttogni.
- Szóval akkor, azt akarod, hogy.. - nézett rá, a befejezést várva.
- Semmi, hülyeség. Szia! - indult el megint, de Alex visszahúzta, most sokkal közelebb, mint legutóbb. Szinte hallani lehetett a lány szív dobogását.
- Holnap, este hétkor találkozunk az étterembe, már ha megmondod az étterem nevét.
- Full belly - mondta halkan.
- Oké, ott találkozunk.
- Szóval te most...
- Elmegyek veled. - mosolygott.
- Oké. Szia. - próbálkozz póker arcot vágni, de biztos, hogy alig várta, hogy eltűnjön Alex szeme elől, és örülhessen a dolognak.
Alex újra elindult a büfébe. Úgy döntött, mégegyszer nem áll meg senkinek, különben éhenhal. Igaz, legközelebb egy tanár szólt utána, de figyelmen kívül hagyta. Egy randi meghívás elég volt, nem akar ma is eltölteni egy csodás estét egy nővel, a büntetőben. Nem tudta, mit tett, de valamit úgyis, szóval inkább úgy tett, mint aki nem hallotta.
Elért a büféig, vett egy hamburgert és egy kólát (néha a Mc. Donaldsban érzi magát, csak ez a kaja sokkal drágább, és sokkal rosszabb az ottaninál). Mire ő jött, szerencsére már becsöngettek, így visszafelé nem kell senkivel beszelnir, mivel majdnem mindenki a teremben van.
Mivel órán nem ehet, leült a terem elotti padra, és ott ette meg a kaját. Ha bemegy, nem eheti meg, és egész órán szenvedhet, és mindenki azt hallgatja, hogy egy szörnyeteg üvöltözik a hasában.
Miután szép lassan (mert mé ne) megette, bement a terembe.
Először mindenki Dottiet nézte, aki a padon feküdt, a tanár pedig előtte állt, majd egyszerre fordultak Alex felé.
- Meg tudod magyarázni a késést? - kérdezte a tanár.
- Ettem.
- Egészségedere. Ülj le, mielőtt a naplóhoz megyek és beírom az igazolatlant. - leült Dottie mellé
- Mibaja? - mutatott a lányra.
- Alszik, szóval valahogy ébressze fel.
- Máris - mosolygot, aztán megcsikizte Dottiet. Ami hatott, viszont a lány megszokásból mindig pofonnal jutalmazza, de oda se nézett, így a tanár kapta az ütést.
- Basszus - röhögött Alex. Az osztály visszatartott nevetéssel figyelt.
- Dorothy! - üvöltött a tanár
- Tessék? - nézett körbe, majd meglátta a tanárt maga előtt, ahogy a vörös arcát dörzsöli - Upsz - harapott rá a szájára - elnézést.
- Most jó kedvemben vagyok, ezt elnézem. Jövő óránn felel, és kérek egy részletes vázlatot a mai anyagról. - Ilyen, amikor a kémia tanár elnéző.
- De hát véletlen volt!
- Az is, hogy vegig udtad az órát?
- Mi? De hát szünet van!
- Volt, úgy egy fél órája.
- Dehogy! Biztos vagyok benne, hogy egy öt perce csuktam be a szemem!
- Nezd meg az időt. - elővette a telefonját, és megnézte.
- Ó...
- Ó bizony.
- De a következő óra hétfőn lesz!
- Igen, van két teljes napja. Mi itt a gond?
- Hétvégén aludni szoktam, nem tanulni!
- Aludhatott volna ma éjjel, nem pedig az órámon.
- De hát lemaradtam szerdán és ma, hajnali 2-kor adták a Teen Wolf 4. évadának első két részét! - igen, neki ez tényleg jó mentségnek tűnt.
- És a sorozatból fogsz majd leéretségizni?
- Ú, azt is lehet? - csillant fel a szeme.
- Bevallom, jobban tetszett, amíg aludtál. - sóhajtott. - oké, mindjárt csöngetnek, szóval a házi.. - itt csöngettek, úgyhogy valószínűleg senki sem tudja, mi a házi.
Még vegig szenvedtek ,6 órát, aztán mentek ebédelni. Hiába fizetik nekik a menzás kaját, most először vállalták be, hogy olyat esznek.
- Ez nekik kaja? - a tálcán két kis tasakos ketchup és egy hamburger volt, ami nem nagyon nézett ki ételnek, csak azért tudták, hogy az, mert megkérdezték.
- Jobban járok, ha éhezek - ült le elé Alex.
- Hallom ma két tanárt is kikészítettél - ült le Dottie mellé Colin.
- Mi? Ezt meg hol hallottad?
- Két tanóra ment el miatta. Az egyik tanárt úgy felidegesítetted, hogy nem jött be órára, a kémia tanár pedig egész végig arról beszélt, hogy mennyi baj van velünk, és elmondta hogy mi történt. Király vagy Dorothy, dogát írtunk volna matekból és nem tanultam.
- Jó nektek, nekem meg hétfőre egy csomót kell tanulnom. - turkált a tányérjában