Just friends, or not?

1.

Hűvös napra ébredt Alex. A télnek már lassan vége volt, kint mínuszok repkedtek, a földön mindenhol latyak és víz volt. Se hó, se nap, csak eső és hideg. Ezt utálja a legjobban. Addig szereti a telet, amég hó van, aztán legyen vége a fagynak, és "Hello bikinis csajok". Most az utcákon csak vastag kabátokba bújt embereket lát.

Lassan kikászálódott az ágyból, felvett egy ujjatlan pólót, rá egy bőrdzsekit (mert "kit érdekelnek a mínuszok? Legfeljebb beteg leszek, és nem megyek a pokolba!"), egy fekete csőfarmert, a fejére egy "WTF" feliratos sapkát, a lábára pedig felhúzta a megszokott Martens bakancsát. Elvégezte a szükségleteit, majd indult is Dottie-hoz, hogy együtt menjenek az általa "pokolnak" nevezett iskolába.

A ház ajtaja nem volt bekulcsolva, így Alex bement. Dottie szülei nem bánják, ha ezt csinálja, bár mikor rászokott a káros dolgokra, a barátságukat is ellenezték, mivelhogy a lányukat is bele fogja vinni a rosszba. Hát, így is lett, de már nincs mit tenni, beletörődtek és alkalmazkodtak a helyzethez.

Dottie még aludt, úgyhogy a fiú csak leült egy székre, majd elnyomta a cigarettát, amire útközben gyújtott rá. Végignézett a lányon, és halványan elmosolyodott; fekete, AC/DC-s rövid ujjúban és egy fekete sortban feküdt összekuporodva, a hatalmas plüssmaciját ölelve, nyitott szájjal, néha pedig motyogott valamit. Alex készített is róla egy fényképet, majd felállt, és átült az ágyra, a lány mellé. Elkezdte bökdösni, majd mikor az ezredik bökésre/pöckölésre sem ébredt fel, sem arra, hogy udvariasan a fülébe büfögött, nekiállt csikizni. Erre egyből felkelt, és reflexből felpofozta Alexet.

- Barom - ült fel.

- Késésben vagyunk. - mondta a fiú, figyelmen kívül hagyva a beszólást.

A lány felkelt, és nekiállt levenni a pólóját.

- Állj! - szólt a fiú, a lány keze pedig megakadt, és halványan elmosolyodott.

- Mi van?

- Komolyan előttem akarsz öltözni? - a lány bólintott - Rendben. Akkor rajta. - tette karba a kezét. Dottie fojtatta a vetkőzést, Alex pedig megrázta a fejét, és kiment. Tudta, hogyha bent marad, le lesz cseszve. Ez ilyen Dottie fajta játék, talán még maga sem tudja, mi a lényege.

A várakozás érdekesen telt; nézelődés, siettetés, "jé, egy légy!", siettetés, "a lányoknak miért tart olyan sokáig az öltözködés? ", kopogás, "most már rányitom az ajtót", ajtónyitás.

A lány az ágyon ült, készen, és a telefonját bökdöste.

- Végre már! - szólt a lány - Egy órája várom, hogy gyere!

Alex sóhajtott egy nagyot, majd megragadta a lány karját és kihúzta a házból, hogy elinduljanak végre.

- Jó, jó, megyek magamtól is. - rántotta ki a karját a fiú szorításából. Elővett a zsebéből egy doboz cigit, és a fiú felé nyújtotta - kérsz? - Alex kivet egy szálat, és mindketten rágyújtottak.

- Highway to Hell... - kezdett el énekelni Dottie egy AC/DC számot, mikor félúton voltak a "pokolba". Mosolyogva felnézett a barátjára, aki egy aprót felnevetett. - amúgy... Vissza kísérsz?

- Mi? Mi a francnak?

- Otthon hagytam a táskám. - Alex csak megdörzsölte az orrnyergét.

- Kibírod anélkül is.

- Hahó! Én kibírnám, de tudod, most épp el kell hitetnem a tanárokkal, hogy hajtok, mivel nem tervezek megbukni.

- A közelében sem vagy a bukásnak!