- Tehát akkor a házifeladat a... - kezdte diktálni Fodor tanárnő a leckét, de mielőtt még a lényeget elmondhatta volna, megszólalt a csengő és kezdődött a pakolászás, kiabálás, és a szokásos pletykálás.
- Üljetek vissza! Mindenki üljön le! - próbálkozott, de mivel senki nem figyelt rá, feladta és olyan halkan mondta, hogy csak az első padban ülő Ákos (sokak szerint a stréber srác) hallhatta meg. Remek. Most tőle kell majd elkérjem...
Jött a kedvenc részem a szünetben, amikor lecsődülünk a büfébe bandázni.
Ilyenkor lejön Mesi, a legjobb barátnőm, Dávid, a "menő BMX-es", Bence, Dávid "másodpilótája", és az évfolyamtársaink, Móni és Olivér a "szerelmes pár". Régóta alkotjuk ezt a társaságot és nagyon jól megvagyunk.Sosem hagyjuk, hogy a másik hülyeséget csináljon..... egyedül.
Nagy lendülettel megindult a tömeg kifele a folyosóra. Séta közben kihalásztam a táskámból a pénztárcámat, (hogy ne lent kelljen keresgélni, amikor 30 másik gyerek arra vár, hogy fizessek végre) amikor Mesiék megtorpantak a foyosó közepén. Móni a fiú WC közelében ácsorgott teljesen egyedül, és a fehér falat vizslatta.
- Szia Móni! Nem jössz? - kiabálta Bence.
- Dee mindjárt. - mondta és tovább nézte a falat.
- Okés srácok ez nem normális. A falat nézi! - mondta Dávid halkan, és furán gesztikulált a kezével.
- Móni...! - szóltam oda neki, miközben elindultunk felé.
- Öhm...igen? - mondta zavartan, és elkezdte olyan idétlenül piszkálni a haját.
- Te öhm... mit csinálsz itt egyedül?
- Ja, én? Öö semmit...
- Móni mond már! Baj van?
- Neem nincs!
- Na ki vele!
- Csak Olit várom... Nem akartam bemenni vele.
Ebben a pillanatban kitört belőlünk a röhögés.
- Ti még WC-re is együtt jártok? - röhögött Bence. - Össze vagytok nőve!
- Na hali! Megyünk le? - jött meg abban a pillanatban Olivér - Mi az? - kérdezte, mivel elég idiótán néztünk rá.
- Ó semmi! Majd Móni mesél neked. - mondta Dávid egy kacsintással karöltve, amitől minden lány elájult volna, még Oli is meginogott.
Lent csak egy kólát vettem (egészséges életmód) illetve csórtam a Bence bakerolls-ából. Megküzdöttem érte, de sikerült kikarmolnom a zacskóból 2 darabot. Legalább nem hízok olyan sokat tőle...
- Mit csináltok a tavaszi szünetben? - kérdezte Dávid két falat szendvics közöt.
- Unatkozok és tanulok... - válaszoltam elsőként - A lényeg, hogy izgalmas az életem. - vigyorogtam rájuk.
- Megyek deszkázni. - mondta Bence unottan.
- Anyám beszervezett valami "csajos programot". Alig várom... - fintorgott Mesi.
- Csak azért kérdezem, mert faterom vett egy új nyaralót a Mátrában. Gondoltam felmehetnénk a szünetre.
- Tudod milyen messze van a Mátra Szegedtől?!
- Igen, tudom milyen messze van. - gúnyolódott Dávid Olivér idióta kérdésén. - Nem vagyok hülye!
- Khmm!... - köhintettünk Mesivel, jelezve, hogy ez a "nem vagyok hülye" kijelentése egy kicsit elhamarkodott volt.
- Menjetek a francba! - röhögte el magát Dávid. - Na? Jöttök vagy nem?
- Én benne vagyok! Jól fog esni egy kis kiruccanás. - örült meg Bence.
- Én is megyek!! Semmi kedvem anyámmal beszélgetni. Ne akarjátok hallani amikor a tini dolgokról hablatyol, vagy a fiúkról beszél! - Válaszolta gyorsan Mesi, majd fintorogni kezdett. Osztoztunk az undorában...
- Ha ti is mentek én is! - mondtam vidáman.
- És ti? Vagy romantikus estéket terveztetek?
- Ha Oli megy, én is. - mondta Móni, majd aranyosan rámosolygott Olivérre.
- Rendben én szívesen. Van wifi ugye? - aggodalmaskodott Oli.
- Anélkül nem veszünk házat, nyugalom. - nyugtatta meg Dávid.
Ebben a pillanatban megszólalt a jelző, így visszafele úton a termekbe folytattuk a tervezgetést.
- Akkor a részletekről, meg a tudnivalókról face-en írok csoportba! - zárta le Dávid a beszélgetést.
- Rendben! Na hali! - köszöntek el Móniék.
Kezdődik a föci. Jajj.
YOU ARE READING
Kezdetben barátok
Teen Fiction❗️A könyv cím-és borítókép változtatáson haladt át! Eredeti címe a Barátság extrákkal❗️ Ismerős az az érzés amikor egy közeli barátodba szeretsz bele? Orsi ugyanezzel a problémával küzd, amikor barátaival a Mátrába utazik a tavaszi szünetben. Sikerü...