2.

1.4K 40 1
                                    

- Tehát akkor a házifeladat a... - kezdte diktálni Fodor tanárnő a leckét, de mielőtt még a lényeget elmondhatta volna, megszólalt a csengő és kezdődött a pakolászás, kiabálás, és a szokásos pletykálás.

- Üljetek vissza! Mindenki üljön le! - próbálkozott, de mivel senki nem figyelt rá, feladta és olyan halkan mondta, hogy csak az első padban ülő Ákos (sokak szerint a stréber srác) hallhatta meg. Remek. Most tőle kell majd elkérjem...

Jött a kedvenc részem a szünetben, amikor lecsődülünk a büfébe bandázni.
Ilyenkor lejön Mesi, a legjobb barátnőm, Dávid, a "menő BMX-es", Bence, Dávid "másodpilótája", és az évfolyamtársaink, Móni és Olivér a "szerelmes pár". Régóta alkotjuk ezt a társaságot és nagyon jól megvagyunk. 

Sosem hagyjuk, hogy a másik hülyeséget csináljon..... egyedül.

Nagy lendülettel megindult a tömeg kifele a folyosóra. Séta közben kihalásztam a táskámból a pénztárcámat, (hogy ne lent kelljen keresgélni, amikor 30 másik gyerek arra vár, hogy fizessek végre) amikor Mesiék megtorpantak a foyosó közepén. Móni a fiú WC közelében ácsorgott teljesen egyedül, és a fehér falat vizslatta.

- Szia Móni! Nem jössz? - kiabálta Bence.

- Dee mindjárt. - mondta és tovább nézte a falat.

- Okés srácok ez nem normális. A falat nézi! - mondta Dávid halkan, és furán gesztikulált a kezével. 

- Móni...! - szóltam oda neki, miközben elindultunk felé.

- Öhm...igen? - mondta zavartan, és elkezdte olyan idétlenül piszkálni a haját.

- Te öhm... mit csinálsz itt egyedül?

- Ja, én? Öö semmit...

- Móni mond már! Baj van?

- Neem nincs!

- Na ki vele!

- Csak Olit várom... Nem akartam bemenni vele.

Ebben a pillanatban kitört belőlünk a röhögés.

- Ti még WC-re is együtt jártok? - röhögött Bence. - Össze vagytok nőve!

- Na hali! Megyünk le? - jött meg abban a pillanatban Olivér - Mi az? - kérdezte, mivel elég idiótán néztünk rá.

- Ó semmi! Majd Móni mesél neked. - mondta Dávid egy kacsintással karöltve, amitől minden lány elájult volna, még Oli is meginogott. 

Lent csak egy kólát vettem (egészséges életmód) illetve csórtam a Bence bakerolls-ából. Megküzdöttem érte, de sikerült kikarmolnom a zacskóból 2 darabot. Legalább nem hízok olyan sokat tőle...

- Mit csináltok a tavaszi szünetben? - kérdezte Dávid két falat szendvics közöt.

- Unatkozok és tanulok... - válaszoltam elsőként - A lényeg, hogy izgalmas az életem. - vigyorogtam rájuk.

- Megyek deszkázni. - mondta Bence unottan. 

- Anyám beszervezett valami "csajos programot".  Alig várom... - fintorgott Mesi. 

- Csak azért kérdezem, mert faterom vett egy új nyaralót a Mátrában. Gondoltam felmehetnénk a szünetre.

- Tudod milyen messze van a Mátra Szegedtől?!

- Igen, tudom milyen messze van. - gúnyolódott Dávid Olivér idióta kérdésén. - Nem vagyok hülye!

- Khmm!... - köhintettünk Mesivel, jelezve, hogy ez a "nem vagyok hülye" kijelentése egy kicsit elhamarkodott volt.

- Menjetek a francba! - röhögte el magát Dávid. - Na? Jöttök vagy nem?

-  Én benne vagyok! Jól fog esni egy kis kiruccanás. - örült meg Bence.

- Én is megyek!! Semmi kedvem anyámmal beszélgetni. Ne akarjátok hallani amikor a tini dolgokról hablatyol, vagy a fiúkról beszél! - Válaszolta gyorsan Mesi, majd fintorogni kezdett. Osztoztunk az undorában...

- Ha ti is mentek én is! - mondtam vidáman.

- És ti? Vagy romantikus estéket terveztetek?

- Ha Oli megy, én is. - mondta Móni, majd aranyosan rámosolygott Olivérre.

- Rendben én szívesen. Van wifi ugye? - aggodalmaskodott Oli.

- Anélkül nem veszünk házat, nyugalom. - nyugtatta meg Dávid.

Ebben a pillanatban megszólalt a jelző, így visszafele úton a termekbe folytattuk a tervezgetést.

- Akkor a részletekről, meg a tudnivalókról face-en írok csoportba! - zárta le Dávid a beszélgetést.

- Rendben! Na hali! - köszöntek el Móniék. 

Kezdődik a föci. Jajj.

Kezdetben barátokWhere stories live. Discover now