Kezdetben barátok

9.

Na sziasztok! ☺️ Itt az új rész, remélem tetszeni fog! A kövi rész már a buliról fog szólni!😉 Sajnos nem tudom, hogy mikor hozom, igyekezni fogok! Jó olvasást!😌📚

Mosolyogva ébredtem. Meg volt az első beszélgetésünk! Örömtáánc!!!

- Te meg mit csinálsz? - Nézett rám furcsán Mesi, mire rájöttem, hogy nem csak fejben, hanem igazából is táncoltam. Nem kicsit furcsán. Leginkább egy rongybabához hasonlíthattam, akit éppen egy négy éves gyerek ráz. 

- Öhm...semmit. Csak nagyon elmacskásodtak a végtagjaim. - Elkezdtem mozgatni a karomat, hogy  még hitelesebb legyen a színjátékom. Ha már csinálom, csináljam rendesen!

- Tudom, hogy hazudsz. Ha hazudsz, mindig ilyen "intelligens" szavakat használsz. Túl jól ismerlek. - Nézett rám szúrós szemekkel. Igaza van. Neki nem tudok hazudni.

- Tényleg semmi.

- Ahha... - Szinte lyukat égetett a bőrömbe a tekintetével. Úgysem fogja bevenni. El kell mondjam neki. Igazából miért is ne mondanám el neki? A legjobb barátnőm. Na meg úgyis el kell mondjam, ha meg akarom őket hívni. 

- Oké, elmondom. Tudod meséltem neked arról a szomszéd srácról. 

- Aha. - Mosolyogva bólintott, és még a szemeiben is láttam felfedezni az izgatottságot. 

- Na hát és tegnap bejelölt facebookon, mert Dávidtól megkérdezte a nevemet. És...

- Várj, várj! Megkérdezte a nevedet?!

-Aha. De nem ez a lényeg!

- Márpedig ez is nagy dolog! De tessék, folytasd csak! Többször nem vágok közbe, ígérem. 

- Na szóval - Nyomtam meg a szavakat. - Az után rám írt, hogy menjünk ma este bulizni, már Bencét meg Dávidot is meghívta, csak ők nem akarták, hogy mi is menjünk. De mivel...

- Mi az, hogy nem akarták, hogy menjünk?! Milyen jogon döntenek helyettünk?! Oké én most lemegyek, és... Bocs, bocs folytasd kérlek. - Látta, hogy milyen szúrós tekintettel nézek rá, és szerencsére értette is a célzást. 

- Köszönöm a lehetőséget. - Mondtam gúnyosan, még a nyelvemet is kinyújtottam. - Tehát, ott tartottam, hogy.... Mivel írt, ezért ma hivatalosak vagyunk a Nemtommilyen utca Nemtomhanyas számán lévő házibuliba! - Fogas mosolyt villantottam rá, amitől ő is izgatott lett. Est megyünk buliba. Az első házibulimba. Jesszus. Felnövünk. 

- Víííííííííííííííííííííííí!!! Mit veszünk fel? Te mit veszel fel? Awwhhh! Ez egy randi lesz! Horváth Orsolya RANDEVÚZNI megy!!! - Visítottam, mire odaugrottam hozzá, és a kezemet a szájára tapasztottam, hogy abbahagyja az ordítást.

- Nyu-ga-lom! - Mondtam szaggatottan, hogy nagyobb hangsúlya legyen. Abba hagyta a ficánkolást, így elvettem a kezemet a szája elől. - Nemtudom, hogy hogyan lesz, de ez NEM egy RANDI! Akkor titeket nem hívott volna. De jobb is így. Legalább majd együtt táncolhatunk, és nem kell folyton azzal foglalkoznom, hogy hogyan nézek ki előtte. Felfogtad?

- Igenis asszonyom! - Hogy nyomatékot adjon a kijelentésének, vigyázzba kapta magát, és szalutált. Ekkora hülyét még nem hordott a hátán a föld. 

- Na, most pedig menjünk kajálni, idáig érzem a gofri illatot, és ez kínzásnak számít. - Felpattantam, és úgy ahogy voltam lesuhantam a lépcsőn, egyenesen az étkezőbe.

Ma reggel is Móni lett a főszakács, szorgosan sütögette a reggelinket. 

Dávid és Oli már nagyban falták a finomságot, így nekem se kellett több, levágtam magam az egyik székre és falni kezdtem. A kaja a mindenem. Az ilyen undi fa alaku és zöld cuccokon (zöldségekre gondolok) kívül majdnem mindent megeszek.