Itt ülünk Zoevval a repülőtér várótermében. Anyuék már elmentek. Még egy óra és fellszál a gép.
-Liv én annnyira izgulok!-mondta Zoe.
-Én is. Alig várom, hogy újra kint lehesek a parton a melegben.
-Én is.Annyira örülök, hogy teljesül az álmunk.- ölelt meg.
-Én is.-öletem vissza.
Még fél órán keresztül beszélgetünk aztán a hangszóron beszóltak , hogy szálljunk fel a gépre. Igy is tettünk.A gépen elhelyezkedtünk. Jöhet 11 óra repülő út.Az első pár órában arról dumáltunk ,hogy milyen lehet a ház amit az én anyukám és az ő szülei vettek nekünk, ugyanis mi nem is látunk róla képet sem , mert azt akarták, hogy meglepetés legyen. Aztán ugy 5 óra elteltével el aludtam.
Arra keltem, hogy a hangszóróból egy női hang ennyit mond:
-Megkérjük utasainkat kösékbbe öveiket a leszállást megkezdjük.
Ennek hallatára azonnal kinéztem az ablakon és megpillantottam az egykori otthonom. Rámtörtek az emlékek. Minden kiskori emlékem ehhez a helyhez kötödik. Nagyon boldog vagyok, hogy vissza térhetek ide és megvallosíthatom az álmom....amit még apuval tervezgetünk.
A gépről leszállva egyből a csomagjainkét mentünk. Miután azok is megvoltak elindultunk kifele a repülőtérről. Kiérve egyből fogtunk egy taxit.
- A Bel Air Road utcába legyen szíves.
Az utcába érve már láttuk , hogy ez egy nem olcsó környék, de mikor megpillantotuk a házat mindketten ledöbentünk. Gyorsan fizetünk a taxi soförnek és már rohantunk is az új házunkba....
YOU ARE READING
*CAMERON DALLAS IS MY BOYFRIEND?.*(Hun Fanfiction)
FanfictionOlivia legjobb barátnőjével LA-be költözik, hogy megvalosítsa az álmát és profi szörfös lehesen. Ám ekkor találkozik a szomszéd srácal Cameronal , akiről elejinte nem tudja , de egy fiú társaság oszlopos tagja akikel mindenféle közöségi oldalon lett...
