Spark |Harry Styles fanfiction|

•Spark H.S•

                       

„Az árnyékok,miket hagytál,

megülnek a helyen,

Elméink megzavarodnak az ürességben

Pusztítsd el a közepét,csak

időpazarlás

Mert mi vagyunk a vad fiatalság..."

-Köszönjük Rosette,újabb remek alkotás!-Simított végig a csupasz karom mentén az idős kinézetű irodalom tanárnő az állandóan verejtéktől nedves tenyerével. Köszönetképpen mosoly félét erőltettem az arcomra majd gyors iramban kerülgetve ki a földön hanyagul pihenő táskákat közelítettem meg a helyemet,pontosítok a leghátsó padsort az engem pásztázó kellemetlen tekintetek elől amitől a hátamon felállt a szőr pillanatnyi zavaromban. 

-Hé! Igen,te! Mi volt tegnap a házi matekból? Légy jó fej és passzold át,gyorsan lemásolom.-Fordult hátra hozzám az egyik túlcsicsázott srác aki hónapok elteltével sem volt képes megjegyezni a nevem. Szemeimet unottan forgatva nyújtottam felé a számára fontos jegyzeteket ami után úgy kapott mint egy húsra kiéhező megvadult kutya. Magam előtt keretezve a karjaimat tereltem a figyelmem még további harminc percig a tanórára ami egyébként egyáltalán nem nyerte el az érdeklődésemet,csupán az álomvilág ahol azokban az unalmas percekben lettem volna szívem szerint.  Mikor végre-valahára megszólalt a csengő sikító hangja szinte rohanva indultam meg az iskola parkolójában majd a biztonságosan lelakatolt biciklimre pattantam s tekertem olyan gyorsan amennyire képes voltam. Beérve a házba ami az otthonomat jelentette futólag köszöntem az elfoglalt családom felé akik ránk sem hederítettek így hát gyors mozdulattal hagytam magam mögött mindent és pályáztam meg a megszokott búvóhelyemet,a szobámat. Hosszú léptekkel átvíve a térséget kötöttem ki az ablaknál,úgy ahogyan szoktam a hét minden napján. Pontosan abban a pillanatban fordult be a rövid utcánkba Ő. A tempója ezúttal is sietős volt,mint mindig. Hátán sötét tokban helyezkedett el a gitárja,az álláig göndörödő tincsei felett barna kalap ékeskedett aminek egyik oldalán madártoll volt tűzve. Hirtelenjében,teljesen váratlanul felfelé pillantott,egyenesen felém mire egyből lebuktam az ablak párkánya alá a hevesen verő szívemhez szorítva a kezeimet. 

-Oh,basszus!