I Will Be Good// The 100 [Murphy]

{2}

A fiú fintorgott, nem igazán füllött a foga elmagyarázni a szó jelentését. Utolsó dolog volt a listáján,  hogy  egy tudtalan Grounder lánynak ilyeneket mondjon. Forgatta a szemét és mély lenézéssel mérte végig a lány választ váró képét. A tudatának jól esett tudatlannak és szánalmasnak elkönyvelni a lányt, legalább legyen miben fölényeskedni, ha már erőnléti fölénnyel nem rendelkezhet. Moyna gyorsan kapcsolt, hogy a fiú nem tervez válaszolni a kérdésre, ezért kis motivációt adva elővette a tőrjét és a ujjaival játszadozni kezdett vele. Murphyre öntudatlanul is hatással volt a fegyver jelenléte, újra eszébe juttatva, hogy ki is volt kinek a csapdájában.

-Hát, olyan mint én.

Moyna újra nagy szemeket meresztett és tetőtől talpig bemérte a fiút, azon gondolkodva mire gondolt a fiú amikor kijelentette olyan mint ő. Mármint égi ember, vagy idegen vagy sérült ember? Mire gondolt ez a fura fiú? , Moyna erősen törte a fejét, közben a fiú arrogáns arckifejezését figyelte. Mikor semelyik kifejezés sem illett be a fiú mustráló szavai közé,  Moyna kénytelen volt újra tisztázást kérni a fiútól.

-Nem értem. - mondta komolyan Moyna

A válasz dühös és lekicsinylő pillantás volt, Moyna válasza meg az, hogy kicsit megperditi a tőrt a kezében. A fiú szeme utálat és félelem robbanó egyvelege volt, ha kívül közömbösen is néztek rá a kék szemek, Moyna sejtette, hogy legbelül az önbecsülése és türelme valahol a porban vergődik. Alaposan feldühítem ezt a fiút, gondolta, de egyáltalán nem érdekelte, nem félt tőle. Murphy-nek már nagyon elege lett a témából és a lány irritálóan hiányos nyelvi ismeretéből, úgyhogy dühösen fújt egyet és rávágta:

-Férfi.

Moyna hitetlenül végignézett a fiún, a pillantása újra elidőzött külsején és megingatta a fejét. Inkább egy fiú, mint férfi, állapította meg. A fiú ugyan kétség kívül magas és Moyna nem kételkedett abban, hogy a furcsa ruhák alatt izmokat találna, de számára mégsem illett be a férfiképekbe, amikkel eddig találkozott. A férfiak a Grounderek között mindig is domálók, erőszakosak és vandálok voltak, sötét tekintetetű, fekete test festékkel a feneketlen barna szemek körül. A Grounder férfiak egész lényét a hatalom és durvaság veszi körül, cseppet sem hasonlítható ehhez a fiúhoz, aki csapdájába esett. Nem passzolt ahhoz a férfiideálhoz amit a Grounderek alkottak benne. Ő olyan más, állapította meg Moyna.
Neki jeges kék szeme van, nem sötét barna, az arcát nem volta harci festék, csak sebek, ugyanúgy az állán sem volt szakáll ami az érettségét bizonygatná. Olyan vele egykorúnak ítélte, talán kicsivel idősebbeknek.

-Vagyis fiú. - mondta elgondolkodva Moyna

Murphy húzta a száját, úgy érezte a saját önbecsülése és férfiassága csorbát szenvedett ezzel az egyetlen rövidke mondattal. Eléggé férfiból vagyok,makacskodott és erősen védte az egóját, ami már így is a földre lett küldve abban a pillanatban amikor Murphy rájött, gyakorlatilag egy Grounder lány kegyelme alatt áll. Bosszantotta, hogy egyáltalán megsértődött ilyen értelmetlen dolgon, mint hogy egy Grounder lány nem tartja elég férfiaknak és lekicsinylően fiúnak nevezi. Mit tud ő a férfiakról? Aztán eszébe jutott, hogy a lány elég sokat tudhat, hiszen a Grounderek nem igazán problémáznak ha nemek közötti kapcsolatokról van szó. Ítélkező szemekkel kezdte méregetni a lányt, hogy milyen magas, hány éves lehet, vonzó-e. Hosszú barna hajtincsek gördültek le a vállán és mellkasán, az arca keskeny és jól ívelt, néhol fekete festékkel csúfitva.  Határozottan nem attraktív,  állapította meg rosszmájúan Murphy, hiszen csak egy undorító Grounder, aki kinézete ellenére biztosan egy halom férfival lefeküdt már. Így megy ez náluk, nincs olyan, hogy erkölcs. A vandalizmusukból kifolyólag nem sokra tartotta a Grounderek között a kapcsolatokat, feltételezte minden csak fizikai vágyan és ösztönöken alapszik, hiszen náluk nincsenek erkölcsi értékek. Hevesen  élt benne az előítélet a lánnyal kapcsolatban.  Megrázta a fejét és egy pillanatig nem tudott a lányra nézni, visszataszította annak ellenére, hogy még csak hozzá sem ért. Hirtelen felébredt benne egy kérdés ami eddig folyamatosan érlelődött benne: 

-Miért nem ütöttél még ki eddig?

-Nem tudlak megenni. - vágta rá Moyna, neki túl nyilvánvaló volt, miért nem tette meg

Murphy idegesen fészkelődött,  még köztük távot nyerve. A háta a fának préselődött, már nem tudott hova húzódni a lánytól. Újra felötlött benne a vágy,  hogy elmeneküljön, de ő maga is tisztában volt vele, hogy ilyen legyengült állapotban semmi esélye. Ellenséges fényben nézett Moynára, aki ebben a állapotban valódi veszélyt jelentett rá.

-Megenni? Mi vagy te, egy Reaper?  - a hangja újra ijedt volt

-Úgy nézek én ki?!

A hangjában a sértődöttség valódi volt, ezt Murphy is észrevette és egy gúnyos félmosoly lett az arcán. Moyna igenis megsértve érezte magát, hogy a fiú egy Reapernek nézte. Sohasem szívlelte a könyörtelen Reapereket, a Grounderek ellenségeiknek is tartották őket, hiszen vadászatban is riválisok voltak, nem beszélve arról,  hogy ha egy Groundert elfogtak, nem kímélték.
Moyna dühösen fújt és Murphy meghúzta magát, veszélyeztetve érezve magát a lány hirtelen haragjától.

-Nekem ti mind egyformák vagytok. - mondta csendesebben,  felemelte a kezét védekezően

Moyna kissé megenyhülten nézte a fiú hirtelen felbukkanó ijedségét, ahogyan próbálja fenntartani a merész és megfélemlithetetlen külsejét, de közben belül valóban rémült és bizonytalan.

- Ti is nekünk, Égi Emberek. - válaszolt Moyna, a  bosszúsága nagy részben már elpárolgott

-Én nem olyan vagyok. - mondta csendesen, a hangja keserűen lebegett a lassan sötétedő erdőben - Éppen ez a baj.