I Will Be Good// The 100 [Murphy]

{5}

Moyna elgondolkodva nézte a fiút, aki az éjjel nagy nehezen félálomba merült. Moyna felült a fekhelyéről és ébredezni kezdett. A lány is kissé kótyagos volt még az álomtól, mivel neki is éppen hogy csak sikerült elaludnia az éjszaka. Maga is furcsálta ezt, Moyna vadász, egy intelligens lény, aki tud parancsolni a testének. A pillanat amikor véletlenül félrecsúszott az ujja és megérintette a fiú ajkát, folytonosan belefúródott az agyába. Szinte a ujjbegyein érezte a fiú száraz,  meleg ajkát. Moyna a saját ajkához emelte az ujját és végighúzta rajta. Másmilyennek érezte, kevésbé rücskös, sokkal iveltebb. Egy kósza gondolata azon kezdett pörögni, hogy vajon milyen lenne a fiú ajka az övén. A tekintete a fiúra esett, az arcát nézte, különösen a vékony, hóka ajkát. Moyna arca vöröslött és megrázta a fejét, mintha ki tudná rázni a gondolatot a fejéből.

A tűz már rég kioltódott, csak a szürke hamut hagyva maga után. Moyna felnézett a kékes lila égre, ami lassacskán világosodni kezdett. A lány türelmetlenül felállt és a fiúhoz sétált. Leguggolt és a vállától fogva rázta fel a fiút. Murphy megrémült a hirtelen jött ébresztőtől, ide-oda kapta a fejét és próbált arrébb csúszni.

-Csak én vagyok.

Murphy felemelte a fejét és lihegve a lányra nézett. Látható nyugodtság ment végig az arcán és remegve fellélegzett. Egy csapat vérszomjas Grounderre számított, viszont csak egy, meleg tekintetű Grounder lányt talált. A félelem útóhangja még nem szűnt ki a testéből,  remegett és a tenyere izzadni kezdett. Rémes képek voltak még mindig a fejében, az éjszaka rettenetes rémálma is betett egy lapáttal. Az álla remegett és a tekintete összevissza cikázott. Murphy olyan dolgokra kezdett figyelni, amiket ép ésszel nem vett volna észre. Például arra, hogy milyen közel hajol hozzá a lány, hogy a keze a vállán tanyázik és a nagy ujja nyugtató köröket rajzol a válla bőrébe. A lány feje pontosan az övé elé került volna ha leeresztette volna. Moyna guggolt, Murphy viszont csak az alvásból támaszkodott fel, a lánynak kellett lehajtania a fejét és nem fordítva.

Egy ártatlan érintés is elég volt, hogy a fiú gondolatai más irányba terelődjenek. A belsejében tűz kezdett égni, ami a lány egyetlen gesztusával újra feléledt. Murphy belső túlélő lénye azt mondta neki, hogy ellenségesen húzza meg magát és ne hagyja, hogy a lány hatalmat nyerjen fölötte. A másik, eléggé domináló lénye viszont nem akart mérlegelni és racionálisan gondolkodni, élvezni akarta a pillanatot, hogy egy másik emberi lény megérinti. Nem csak fizikailag,  ez a festékes arcú Grounder lány úgy kezdte érezni a lelkét is megérintette valahogyan. Murphy pedig egyre többet akart abból az érintésből, mint egy limitált példányszámban kapható tárgyból, újra és újra érezni akart valami emberit, valami vad tudatlandágot, még akkor is ha nem látja az egész értelmét,  ha még maga sem érti miért kötődik ennyire egy vadidegenhez. Sohasem érezte eddig úgy hogy akar valakihez tartozni,  hiszen a szülei egy két lábon járó szörnyet csináltak belőle, a többi Földre jött fiatallal pedig nem találta a hangot, mind irtóztak tőle és örültek volna ha nincs a világon. Egy szörnyeteg,  egy nemkívánatos személy, egy féreg, mind ennek látták, nem értették őt és nem is akarták megérteni. És most itt van ez a lány, aki folyton meglepi és bosszantóan kíváncsi, mégis képes valahogyan fényt vájni a sötétbe.

Murphy lelkében valami szokatlan és hívatlan vendég toppant be: kíváncsiság. Furcsa fényt vetett így az eseményekre, hiszen  Murphy már nem mély megvetéssel, hanem mint ritkaság nézett a lányra. Észrevette, hogy a göndöres barna haj, ami keretezte az arcát, kiemelte a lány sötét barna szemeit. Ahhoz képest, hogy tegnap éjjel meg el akartam menni, változott a helyzet,  gondolta.  Kíváncsiság őrlötte fel és nem tudott mit kezdeni vele. Az ajkába harapott és bizonytalanul meg akarta szólítani a lányt.  Moyna hamarabb kapott a szavakhoz, mint Murphy.

-Tudsz járni?  - kérdezte gondterhelt arccal

Murphy oldalra döntötte a fejét és próbálta megemelni a bal lábát.

-Nem tudom. - válaszolta kisvártatva,  még mindig bizonytalanul

Moyna következő lépése az volt, a fiú vállához kapott és próbálta felemelni. Murphy is neki támaszkodott a fa törzsének és a jobb lábát használva felemelkedett. Kicsit megingott és a fának dőlt,  de már érezte a lány kezét a karján. Moyna a fiú jobb karját a hátára vetette és a bal keze a fiút támogatta. Murphy váratlan egést, melegséget kezdett érezni azokban a pontokban, ahol a lány hozzáért. Moyna viszont semmit sem vett észre a fiú zavarából, fejben már kezdte keresni a legrövidebb és legbiztonságosabb utat a folyóhoz. Semmiképpen sem akart összefutni egy Grounderrel sem, nemhogy Reaperekkel. Végignézett a fiú viszonylag stabil állásán.

-Így hátha eljutunk a folyóig. - mondta elégedetten Moyna

Kevesebb, mint egy óráig cammogtak a folyóig. Moyna egész úton meg sem szólalt, túlságosan az útra figyelt, pedig talán még becsukott szemmel is elment volna odáig,  most viszont nem akart hibát,  főleg, hogy nem csak a saját bőrével játszik. Murphy egész végig a csendet hallgatta,  a folytonos lüktetést kivéve eléggé monoton volt a menet. A fiú unatkozott, ezért elfoglalta magát. Észrevette,  hogy a lány hosszú fürtjei csiklandozzák a karját és a nyakát. Valamint azt az apró kis szokást, hogy Moyna folytonosan harapdálja az ajkát,  amikor valamire nagyon rá koncentrál. Egy félmosoly jelent meg az arcán, amikor látta, hogy Moyna újra ajkát harapdálta.

Elértek végre a folyóhoz és Murphy már majdnem bánta, amikor a lány karja elengedte és segítette egy sziklának dőlni. Moyna ellépett tőle és ledobta a földre a hátizsákját és az íjat. Az út azért megviselte, hiszen még gyenge volt, Murphy lihegve figyelte ahogyan a dolgokat lazán a fűbe dobálta, de aztán a mellkasába szorult a levegő. A szeme elkerekedett, amikor az íj után a lány néhány ruhadarabja is a fűbe esett. Amikor megpillantotta Moyna fedetlen vállát, az arca teljesen elvörösödött. A pillantása végigfutott a lány alakján,  a fedetlen, de festékkel csúfított vállát, karját, arcát pásztázta. Ez a lány...? Murphy szája tátva maradt és földbe gyökerezett lábbal nézte a lány zavartalan vetkőzését. A fiú szeme megakadt középtájékon, de mégis hálás volt, hogy a lány mellkasát ruha fedte. Moyna befejezte a vetkőzést és felpillantott, de elkapva Murphy kutató pillantását. Moyna arca égni kezdett és ugyanolyan égetőnek érezte a fiú tekintetét is.

-Így akarsz maradni? - kérdezte óvatosan Murphy, a torkában gombóc volt

Moyna bólintott,  majd megfordult és egy kupacba rendezte a ruhákat. Murphy képtelen volt levenni a szemét Moynáról, vagy leállítani  a zakatoló szívet. Nem számított ilyesmire, amikor a lány a folyóhoz hívta és felajánlotta, hogy kitisztitja a sebeit, arról nem volt szó, ruha darabok elvesztéséről, vagy arról, hogy Murphy-nek szükség legyen önkontrollra. Nem tehetek róla, hogy férfiból vagyok, makacskodott magában, de azért a pillantása meg végigfutott a lány hosszú meztelen lábán. Nem határozottan nem volt erről szó, Murphy megharapta a szája belsejét és végre valahára levette a tekintetét a lányról. Már így is túl sokat nézte, megállapítása szerint, hiszen olyan dolgokra kezdett gondolni,  hogy milyen jó lenne megérinteni Moyna hívogató bőrét. A melegség az arcáról az egész testére kiterjedt és azon gondolkodott, hogy a lánynak van fogalma arról milyen reakciót váltott ki az testéből.

-Vetkőzz te is, így nem tudom kimosni a sebeid.

Author's note : Igen, jól hallottátok,  vetkőzős jelent jön ez kell a népnek  :)) erre biztos több csillagot kapok. De szokás szerint, kemény hat párbeszéd jelem van az egész fejezetben és több mint ezer szavam. Just Heni things :))
Amúgy, egy kérdésem lenne hozzátok: ti mennyire találjátok helyénvalónak Murphy karakterábrázolásat? Hű maradtam eléggé az alapanyaghoz?