I Will Be Good// The 100 [Murphy]

{6}

Van benne valami, állapította meg Murphy és követte a lány utasítását. Az egyik kezével támasztotta magát a sziklához, a másik kezével pedig kigombolta a felsőjét. Kissé ügyetlenül, hiszen csak az egyik keze állt rendelkezésre, a másik kezével félt nem támaszkodni, mert nagy esély volt arra, hogy eldől. Eddig is ideges volt, de mikor azt látta, hogy Moyna minden figyelme rá irányul, teljesen kezdett bezsongani. Az arca égett és a keze remegett a lány szilárd tekintete alatt. Azt várja , hogy levetkőzzek, gondolta, idegesen pislogott Moynára. Az agya teljesen más okokat is fel tudott sorolni, ahelyett amiért a lány várja a fedetlen bőrét. Még jobban elpirult a gondolatoktól, ő is ember, aki megélte a serdülő fiúk kíváncsiságát. A lány viszont semmit sem értett a fiú zavarából, csak azt látta, hogy kínlódik levenni a felsőjét. A Grounderek között sosem volt nagy ügy a meztelenség, ahogyan az sem ami az után következett, így Moyna sem csinált nagy ügyet abból, hogy egy meztelen avagy félmeztelen fiút lásson. Csak hogy az volt a baj, hogy nem akármilyen fiú dobta előtte a földre a ruháit, hanem a fakó égi fiú. Ám az érzései koránt sem tűntek számára mélynek. Ugyan a kíváncsisága hatalmasodni kezdett felette, látni akarta a fiú fehér bőrét, meg akarta érinteni, kíváncsi volt mennyire érdes vagy puha, de mindent anélkül hogy megforduljon a fejében a 'szerelem' szó.

- Kell segítség? - kérdezte óvatosan a lány, de Murphy gyorsan megrázta a fejét

Murphy arca égett és egy csipetnyi megalázást érzett, mintha Moyna kihasználná, miközben, ő maga is tudja, valójában ő húz hasznot a lány kíváncsiságából.

Nagy nehezen lerázta magáról a nadrágját, végül alsónadrágban maradva. Libabőrös volt, az idő nem éppen félmeztelenkedésre volt alkalmas. Moyna ezzel ellenben nem fázott, fürdött már hidegebb vízben is. Végignézett a fiún és egy vigyor jelent meg az ajkán.

-A nadrágot nem volt kötelező levenni - nevetett Moyna - Elég lett volna ha felhúzod.

Murphy az ajkába harapott és bizonytalanul elmosolyodott. Ledöbbent, hogy a lány ezt milyen lazán veszi. Habár, azelőtt is látta, a lány nem sokat problémázott, mikor megszabadult a ruháitól. Nyugi, úgysem fog megenni. Oké, megént rossz gondolatok, tépelődött magában. Egy pillanatig azt hitte már nem is ideges, de aztán hozzá lépett Moyna és Murphy-nek újra megugrott a pulzusa. A lány úgy tűnt egy pillanatra, mintha át akarná ölelni, Murphy majdnem kiugrott a bőréből, amikor a lány kezei a vállát surolták.

-Mit csinálsz?

Moyna ártatlanul felnézett a fiú világos kék szemébe és tényleg nem értette miért ilyen ideges a fiú. Murphy feje zavaros volt a lány gyengéd érintésétől.

-Elviszlek a vízhez. Tudod, szerintem nem fog az inkább hozzád jönni.

-Logikus. - motyogta a fiú

-Mit mondtál? - ráncolta a szemöldökét Moyna, nem értve a szót

-Vagyis érthető. - javította ki magát érthetőbbre Murphy

A fiú Moyna támogatásával eljutott a sziklás folyópartra és újra egy sziklának dőlt, mert a lány pehelysúlyú érintései és a bizonytalan állapotú bokája nem biztos, hogy fennt tudná tartani. Murphy a hideg sziklának támasztotta a hátát és beleborzongott amikor a folyó vize elérte lábujját. Murphy nézte ahogyan a lány elsétál a vízhez és megmeriti a kulacsát. A lány viselkedése túl természetes volt számára, túl jól érezte így magát. Hogy levegye a tekintetét Moyna hajlongó alakjáról, inkább a lassú folyású folyót figyelte és túl mélynek ítélte. Amikor Moyna a fiúhoz ért a kulaccsal, Murphy megszólalt:

-Itt nincsenek óriás kígyók?

Moyna majdnem kinevette a kérdését, de az ajkába harapott, hogy megfékezze magát, arra viszont nem számított, hogy erre meg Murphy-nek kell megfékeznie pár őrült gondolatot. Direkt csinálja ezt?, kérdezte magától a fiú és Moyna hívogató mozdulatait nézte.