Japán Városi Legendák, CreepyPasták, Egyéb Történetek

Tomino pokla

Tomino no Jigoku ( トミノの地獄 ), Tomino pokla.
A Tomino poklát egy Yomota Inuhiko nevű költő jegyzi, és a "Szív olyan, mint egy guruló kő" című kötetben található, illetve szerepel még Saizo Yaso 1919- ben keltezett, huszonhetedik versgyűjteményében is, illetve 1915-ben megjelent egy Shijin (Versek) című magazinban is.
A vers arról szól hogy Tomino hogyan halt meg és hogy a pokolba zuhant.
Tomino egy testi fogyatékkal élő fiú volt aki megírta ezt az ijesztő verset, a szülei emiatt a pincébe zárták és megtagadták az ételt tőle, Tomino később éhen halt. Állítólag Tomino a verssorok között kísért, ezért is mondják hogy a vers átkozott, és hogy nem szabad hangosan felolvasni a verset (persze a japán változatát).
Ha mégis megteszed akkor számolnod kell a következményekkel, legyen az: betegség, baleset, és egyéb más balszerencsétlenség.
Van egy történet a Tomino poklával kapcsolatban:
Egy ember egy rádiós adásban ami legendákkal foglalkozik, éppen a Tomino poklát olvasta fel hangosan, kezdetben nem történt semmi, de a vers felénél úgy érezte mintha megváltozott volna a teste, a mellkasa elkezdett feszülni majd az illető eldobta a verset, de később balesete lett és hét öltéssel távozott a kórházból.
A vers magyarul:

Tomino pokla

Az idősebb nővér vért hány, a húg tüzet köp,

S édes Tomino kincseket hordoz szájában.

Tomino egyedül zuhant a Pokolba.

Sötétség honol, még a virágok sem nyílnak.

Tomino nővére az, ki ostorral üt?

A cínóbervörös ostorcsapások nyugtalanságot keltenek.

Csak üt, hasít és üt - egyetlen út vezet

a Pokol legmélyebb bugyrába.

Könyörögj útmutatásért a sötét Pokolhoz,

az aranyborjúhoz, a csalogányhoz.

Mennyit tett a bőrzsákjába!

Előkészülete ez a Pokolba vezető útnak.

Jön a tavasz az erdőkben és völgyekben,

S a sötét Pokol Nanamagari völgyében is.

A kalitkában csalogány, a talicskában bárány,

Szegény Tomino szemében könny.

Arról dalol a csalogány az esőerdőben,

hogy hiányzik a kishúga.

Ha énekel, dala visszhangzik a Pokolban,

S kivirágzik a kitsunebotan

Hét hegyen s hét völgyön át köröz,

édes Tomino magányos utazása ez,

hogy köszöntsön, ha a Pokolba térsz,

ezernyi tűszúrással.

A vörös tű hirtelen megszúrja kezem,

s édes Tomino jelét karcolja bele.

Nem javaslom hogy rákeress a japán változatára. Nem tudhatod hogy igaz-e vagy sem.