Craziest

The lost souls

Most éppen a repülőn ülök és New Orleans felé tartok. Mivel a javítót apám intézte. Hát nem csodás? Mielőtt elindultam volna otthonról kutakodtam kicsit a javító után. Már a neve nem tetszet. Fehér holló. Ki ad ilyen nevet egy javítónak? De most komolyan! Mint kiderült szülők kéthetente jöhetnek meglátogatni a kijelölt napokon és nem lehet haza menni míg le nem jár a büntető időd. Remek. Nem hiszem, hogy apámon kívül sokan fognak meglátogatni, mivel nem hiszem, hogy két napra eljönnének ide a családom és a barátaim csak, hogy láthassanak. Nem is nagyon izgatom magam miatta. Miután leszálltam apa felajánlotta, hogy elvisz megnézni a helyet, de én rögtön tiltakozni kezdtem. Semmi kedvem most oda menni, amúgy meg így is két évet leszek odabent. Mikor végre megérkeztünk hozzá, én rögtön bezárkóztam a vendégszobába. Semmi kedvem nem volt a kis porontyaihoz meg a feleségéhez. Inkább kapcsoltam valami zenét és kiültem az éjszakába a teraszra. Csak figyeltem az égen lévő csillagokat. Olyan szabadnak tűntek, mit amilyen én sosem leszek az életben.

######################################

Első nap. Már akkor tudtam, hogy nem lesz valami jó ez a nap mikor kikeltem az ágyból. Az órámra sandítottam, ami reggel fél hatot mutatott. Elmentem lezuhanyozni, fogat mosni, majd felöltöztem. Ezek után úgy pakoltam be a bőröndöm, hogy semmi ne sérüljön benne. Volt benne pár tőr, meg penge. De ezeken kívül kaja pia meg fekete ruha, ami elő írás. Raktam egy tőrt a bakancsomba meg a derekamra. Szerencse, hogy a régi szakadt Slipknotos pólóm volt rajtam. A bakancs aljára celuxoztam egy pengét még a biztonság kedvéért. Nem akarom, hogy a múltkori még egyszer megtörténjen. Fogtam a bőröndöm és lementem a ház előtt várakozó apához. Már egy ideje mentünk mikor megtörte a csendet. Sosem volt egy beszédes alak. Ezt jól tudtam.

- Készen állsz?- kérdezte. Pontosan nem tudtam a választ, hogy készen vagyok - e az ismeretlenre.

- Amennyire egy normális ember készen állhat kora reggel. - feleltem színtelenül és magabiztos nyugalommal az arcomon kifelé bámultam az ablakon.

- Komolyan beszélek kislányom! - emelte feljebb a hangját. A szemem sarkában láttam, hogy jobban rászorít a kormány kerékre. - Kicsit féltelek ott a múltkori után.... - mondta lágyabban.

- Apa tudok magamra vigyázni. Nem vagyok már kis gyere

- Tudom, de te nekem még akkor is a kislányom vagy. - bevett egy kanyart.

- Nem vagyok kicsi, mellesleg hülye sem vagyok!

- Tudom kicsim és nem is azért jössz ide mert hülye vagy. Meg jöttünk. - állította le a motort.

- Kösz. - és ezzel kiszálltam a kocsiból. Apa segített kivenni a táskáimat majd elbúcsúztunk egymástól. Semleges arccal sétáltam be az épületbe. Belülről hó fehérre volt meszelve. A tetőnek a közepe üvegből volt így a helyiségnek azon pontja nagyon is világos volt. Az üveges rész alatt volt két eléggé kopott kanapé és egy dohányzó asztal is ott roskadozott. Ott volt három gyerek. Egy lány meg két fiú és őket körül vették a csomagjaik. Oda mentem hozzájuk és leraktam magam mellé a cuccom. Leültem a kanapé karfájára és vártam ahogyan, a többiek is tették. Míg vártunk felmértem a többieket is. A két srác közül a barna fogott meg legjobban. Tej csoki barna haja a szemébe hullott, ajkában volt egy piercing és ahogy kivettem a fülében ott éktelenkedett egy fültágító. Az elő írásnak megfelelően feketében volt. Rövid ujjú póló, térd nadrág és bakancs. A szőke srácon nem volt semmi különös. Szőke haja rövidre volt nyírva és ő is feketét viselt. A csaj már másabb volt. Szőke derékig érő hajában volt pár rózsaszín csík is. Arcán vakolat smink, rózsaszín műkörmök még a táskái is pinkynek voltak csak az öltözködése nem. A csaj teljesen az ellentétem volt és valahogy ne tudtam itt elképzelni, még a szőkét sem de a barnát már könnyebb volt. Pár perc múlva megjelent egy igen idős nő. Ősz haja hátra volt tűzve. Farmer nadrágot és sima grafit szürke pólót viselt. Udvariasan bemutatkozott nekünk, majd elmondta amit tudnunk kell. Mesélt az elvárandó viselkedésről, a szabályokról, büntetésekről, na meg arról, hogy heti kétszer lehet telefonálni, abból a telefonból, ami itt áll a hallban. Ja meg még a kötelező tanításról is. Na, ez már tényleg nevetséges. Miután befejezte a mondókáját, Mrs. Orwell elénk tett egy dobozt.